Cikk nr.100 / 45: Bartók Béla Nagyváradon (1.)

Cikk nr.100 / 45: Bartók Béla Nagyváradon (1.)

Bartók Béla egyénisége és tevékenysége határkő az egyetemes zenetörténelemben. Kevés név van, amelyhez a szellemi evolúció annyi forradalmi hangulata fűződne, mint Bartók Béláéhoz. Egész életében a nemzetek testvériségét hirdette úgy szóban, mint zenéjében egyaránt. Egyedi zenei nyelvezetének egyik feladata a hangulat és kapcsolatteremtés volt. Tudjuk, hogy Bartók Béla a nagyvilágban öregbítette Nagyvárad zenei életének amúgy is elismerésre méltó értékeinek hírnevét.

Bartók Bélát, a XX. század e halhatatlan zeneszerzõjét, sok szál fûzi városunkhoz és fõként a bihari tájhoz, ahonnan román népdalgyûjtését merítette. „Cântece românești din Bihor” címû munkáját 1912-ben nyújtja be a Román Akadémiának, amely nagy lelkesedéssel értékeli, s közli is egyben 1913-as gyűjtésében. „Mindenhova, ahova lép – jegyzi meg Eugeniu Speranța román költõ és filozófus – úgy jelenik meg, mint a nemzetközi megértés, a béke, a szolidaritás, s a nagy emberi célok közvetítõje”.

Büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak mi ragaszkodunk a zseniális zeneszerzőhöz, de [ is sokat köszönhetett Nagyváradnak, valamint a bihari tájaknak.

Kevesen tudják, de Bartók Béla mint kisdiák, 10 éves korában, az 1891-92-es tanév első felét Nagyváradon töltötte – itt végzi el a II. gimnáziumot. Itt tanult zeneszerzést az akkori gimnázium 2. osztályában Kersch Ferencnél, aki maga pedig egykoron Liszt Ferenc egyik növendéke volt. 

(Amikor Nagyváradot elhagyja, akkor pedig Erkel László, Erkel Ferenc fia is több évig tanította zongorára és zeneelméletre a gimnazista Bartókot.)

Idézzük itt Szegõ Júlia Bartók Béla élete címû, 1964-ben megjelent könyvébõl a következõket: „Így jutott Bartókné arra az elhatározásra, hogy fiát a II. gimnáziumi évre Nagyváradra küldi nagynénjéhez, Voit Emmához. A gyerek így családi környezetben maradt. Kersch Ferenc, a püspökség muzsikusa és orgonistája, közismert jó tanár, el is vállalta a tehetséges gyermek zenei oktatását. Beethoven kis G-dúr szonetinájával kezdõdött Nagyváradon a zongoratanulás. Utána egyre nehezebb darabok következtek. Nevezetesen Beethoven Waldstein szonátájának Allegro tételét sajátítja el, amelyet elõ is ad 1892-ben, de már nem Váradon.” Ugyanis: „Ez a mindent megfigyelõ fiúcska ellenszenvesnek találta a nagyváradi 39 katolikus gimnázium légkörét”. Édesanyjától tudjuk, hogy a tanárok „csak a vagyonos szülõk gyermekeit szerették”. Egyébként ebben az idõszakban figyel fel, Kersch orgonajátéka révén, Bach mûveire, „s a polifonzene szépségeire”.

Később, Bartók egyik első tanítványa, Fischer Ervinné Szalay Stefánia köti Nagyváradhoz. Bartók Béla hangversenykörútjai alkalmából többször is a Fischer-Szalay házaspárnál vendégeskedett. Sorozatosan Nagyvárad volt erdélyi körútjainak első állomása. Bartók Béla életének bizonyos szakaszaiban pedig, – úgy a tanulmányi idő alatt, mint később zeneszerző, előadó, népdalgyűjtő s nem utolsósorban a nemzeti összetartozást erősítő tevékenységei kapcsán is – jelentős szerepet töltött be Nagyváradon való tartózkodása.

Bartók Bélát késõbb, már mint kiváló mûvészt köszöntheti a város. Az 1920-as esztendõ elején Bartók nagyobb súlyt helyezett elõadói tevékenységére. Ebben minden bizonnyal közremûködtek az elsõ világháború viharos eseményeit követõ válságos körülmények is, hiszen még 1926-ban is utal arra, Ion Bușițának, belényesi ismerõsének írt levelében, hogy anyagi nehézségei miatt kénytelen továbbra is koncertezni. 1922, az elsõ nagy európai – londoni és párizsi – elõadósikerek éve. Ekkor kerül sor romániai hangversenykörútjára is. 1922 és 1933 között öt alkalommal lépett fel városunkban.

1922 október 24-én kerül sor elsõ váradi szereplésére. Itteni elsõ hangversenyének megrendezésére Fischerné Szalay Stefánia zongoramûvésznõ, a mester volt tanítványa és Francisc Hubic zeneszerzõ és karmester vállalkozott. Eredetileg két koncertet szerveztek, de az itteni rendezõk oly közeli dátumot ajánlottak Bartóknak, amelyet a mûvész nem fogadhatott el, miután más városokkal szerzõdött. Így a tervezett kettõbõl csak egy lett, pedig az a hatalmas érdeklõdés, ami a színházban tartott esten megnyilvánult, bizonyította, hogy a szervezõk jól számítottak. E hangverseny alkalmával Macalik Alfréd, városunk jeles festõmûvésze megörökítette a világhírû elõadót.

                                                                                                                             Folyt. Köv.

Thurzó Zoltán