Michael Haydn – Patachich Ádám püspök komponistája
Michael Haydn (Joseph Haydn öccse) Rohrau faluban született, Alsó Ausztriában 1737-ben.
Édesanyja (Maria Koller) szakácsnőként dolgozott egy gazdag nemesi családnál, majd feleségül ment Mathias Haydnhoz. Michael Haydn apja egyszerű szegény kádármester volt, de mellette lelkes amatőr zenész: autodidakta módon tanult meg hárfázni és fiait is tanítgatta énekelni. A fivérek zenei karrierje együtt indult.
M.Haydn a zenének egész életében nagy rajongója volt amikor csak tehette, nem mulasztotta el, hogy kedves hárfáján ne játszék. A népes családban, mellesleg szinte “kötelesség” volt a zene. A nehéz körülmények között élő nagy családban nem lehetett minden gyermeknek hangszert adni a kezébe, ezért a zeneszerető apa megkövetelte, hogy a háziéneklésben mindegyik gyermeke részt vegyen, legalább énekléssel. A fiatal Haydn-nak sok-sok akadályt kellett leküzdenie, hogy rendszeres zenei tanuláshoz juthasson, és megnyiljék számára a boldogulás útja.
A fiatal, idővel világhirű komponista művésznek, nagy szerencsét jelentett, hogy Patachich felkérte őt, zenekarának vezetőjévé. Ez, abban az időben azt is jelentette, hogy a karmester-zeneszerzőnek alkalma nyilt alkotói ambicióit is kielégítenie.
Váradi zenekultúra
Patachich püspök M.Haydn-el való idérkezésekor (1760, és nem 1757-ben melyet sokan hisznek M.Haydn idejövetelének időpontjának), váradi zenekarának szervezésére adott megbízást Haydn-nak. Az alig 23 esztendős Haydn rövidesen megszervezte a püspöki zene- és énekkart, a már eddig is működő kamaraegyüttest kibővitette. A világhirű zeneszerő, komponista-karmester, három zenészbarátját is magával hozta Nagyváradra, mikor ő is eljött Bécsből: egy csellistát, egy klarinétost és egy vadászkürtöst. Célja, hogy az itteni zenekart ezekkel a hangszeresekkel megerősitse. A váradi zenekultúra kiteljesítésének nagy munkája megkezdődött…
A komponista-karmester, aki egyebek közt 52 szimfóniát, úttörő jellegű hangverseny-darabokat, 136 hangszeres művet hagyott az utókorra – és sok más művet is – s ezek közül többet épp Nagyváradon, a Püspöki Palota (mely a jelenlegi városháza helyén állott, melynek a jobb szárnya még ma is áll, közvetlenűl a polgármesteri hivatal melletti tűzvédelmi torony szomszédságában. Ezt sajnos napjainkban elcsúfitották, amellyel csúnyán vétettek a műemlék épület hírnevén) disztermében mutatott be ősbemutatóként (!), igen fontos, jelentős egyházzenei műveket komponált. Ne feledjük, hogy egyik feladata épp az ilyen művek komponálása, betanítása és előadása volt. Amikor M.Haydn Nagyváradra jött, a szerződésében a kor szokásainak megfelelően, az is benne foglaltatott, hogy eredeti alkotásokkal is emelnie kell a liturgia fényét, a püspöki udvar hirnevét, pompáját.
Komponálás
Haydn német és latin miséket komponált, Requiemjei, és Kantátái mellett, a magyar katólikus egyházi zenében annyira népszerű A-dúr ünnepi miséjének magyaros motivumai a két esztendős váradi működése alatt keletkeztek (!)
Patachich udvarában komponált darabok közül ki kell emelnünk az A-dúr Missa solemnist, két szimfóniát, s elsősorban a hegedűre és zenekarra irt B-dúr koncertet, valamint az orgonára, mélyhegedűre komponált versenyművet.
M.Haydn saját útját járva saját zeneszerzői stílust alakított ki magának, mely a barokk zene szinte abszolút térhódítása idején, szembe mert szállni a már-már törvényszerűen uralkodó regulákkal. Műveit merészség, újszerűség jellemzi, mint hangzásban, mint a technikai követelmények terén. Műveiben olyan drámai erő munkálkodik, amilyent korának zeneirodalmában alig találunk. A belső tartalom, a hangzásvilág, a fordulatos dallamszöveg, korának modern, előremutató zeneszerzőjét tükrözi.
Kimagasló személyiség
Csoda, hogy felfigyel rá a nagyvilág? Nem!
Michael Haydn 1762-ben hagyja el Nagyváradot ( és nem 1763-ban, mint ahogy nagyon sokan állitják, semmibe véve a pontos adatokat), miután részt vesz kitünő együttesével az új, Hillebrandt tervezte monumentális püspöki palota alapkőletételének eseményén, melyet Patachich püspök, a szabad ég alatt felállított díszsátorban rendezett.
Az egykori nekrológ beszámol arról, hogy: “…a püspök zenekara, külön az alkalomra irt zenedarabot játszott…”. Valószinű, hogy ezt a művet még Haydn irta és vezényelte.
Ezután Salzburgba utazik – majd itt telepedik le élete végéig – mely az akkori Európa egyik zenei fővárosa. Leopold Mozart örökébe lép a Dóm orgonistájaként, de ezen felül koncertmester, karmester az udvari zenekarnál. Műveit szerte a világon műsorra tűzik. Muzsikája reneszánszát éli napjainkban.
Büszkék lehetünk rá, hogy e kimagasló személyiség épp itt, Nagyváradon kapta pályájához a legmaradandóbb útravalót, akkor is ha ittléte mindössze két évig tartott.
Tegyük hozzá, hogy valószínüleg teljes művészi fegyverzetét nem csekély mértékben épp a váradi tapasztalatoknak köszönhette…