Cikk nr. 100 / 36: A nagyváradi operajátszás rövid története (2. rész)

Cikk nr. 100 / 36: A nagyváradi operajátszás rövid története (2. rész)

Nagyvárad kultúrateremtő szerepe a zenei műfajok sokszínűségét illetően is fontos helyet töltött be az összmagyar-, valamint az ilyen téren vezető európai nagyvárosok zenei életének folyamatában, összegésében. Sok izgalmas érdekességet rejt napjainkig a helyi operajátszásnak több évszázados zenetörténete az 1766-ban elsőként előadott és rögzített Dittersdorf operától számítottan.

Ahogy már említettem, a zeneszerző Nagyváradon ismerkedik meg Patachich Ádám jóvoltából a vers és drámaíró Metastasio több művével, amelyekből inspirálódva utólag a püspök felkérésére több zeneművet is komponál. Nem tudta, de ezek a számára ajánlott irodalmi művek mind Árkádiai törekvéseket bukoltak. A Nagyváradon élő, és Rómát is megjárt magyar árkádiai tagok (főleg Patachich Ádám és Gárnóczy Antal) azért fordították le részére olasz nyelvről latinra és magyarra ezeket az irodalmi műveket, hogy ő, mint az akkor itt dolgozó európailag is közismert zeneszerző zenésítse meg őket. Dittersdorf kivételével és tudta nélkül akkor mindenki ennek a titkos kulturális társaságnak volt a tagja.

Érdekesség:

Dittersdorf mindösszesen 13 operát komponált életében. Nagyváradon írja meg, és mutatja is be első teljes operáját (Amore in Musica – 1766). Következő két operájának pár zenei részletének fogalmazványa is itt vetődik papírra, amelyeket majd 1769-ben el is fog vinni magával, amikor örökre elhagyja Nagyváradot.

Ezek a zenei ötletek a késsőbiekben azokban az operáiban lesznek bővített formában megtalálhatóak, amelyeket a hesseni Johannisbergben (Arcifanfano, rè de’ Matti – 1774), valamint Bécsben (25 000 Gulden oder im Dunkeln ist gut munkeln -1785) mutat be nagy sikerrel.

Az operajátszásnak (és más zenei műfajoknak is) egyszercsak magas színvonalon történő berobbanása a nagyváradi zenei élet palettájára elsősorban az árkádista báró Patachich Ádám püpöknek, valamint a köré szerveződő művészeti kör meghatározó személyiségeinek köszönhető. Nyitottságukra és hatásukra egyhamar más zenei műfajokkal is találkozhatunk városunkban: 1788-ban rendezik meg az első balettelőadást is, és Patachich püspök itt töltött idejéből (1760-1776) további nyolc balettelőadásról is ismeretünk van.

A reneszánszban (és azt ezt követő időkben is) nagyon kedveltek voltak azok az ókori mintára alakult akadémiai beszélgető társaságok, ahol költők, muzsikusok, filozófusok, egyházi méltóságok, nemesek, és tudósok abból a célból gyűltek össze “zárt ajtók mögött”, hogy egyfelől bemutassák egymásnak/megvitassák avantgárd és újító gondolataikat, valamint, hogy ezekből fakadóan a kulturális jelenük határait is úgymond feszegessék.

A korabeli operáról

Az opera mint zenei műfaj az olaszországi Firenzében született meg, 1600 körül. Az operában tapasztalt zenei kezdeményezések megkísérelték utánozni az ókori zene, elsősorban a görög monódia, a kithara-kíséretes szólóének hatásait. Így született meg a monódia is, amely egy  hangszerrel kísért szóló éneklést jelent. A zenei dallamok a szövegek ritmusát, és ezeknek valamelyest érzékelhető lejtéseit követék. A hangszeres zene pedig alátámasztotta a szöveg mondanivalóját a megfelelően elképzelt kifejező harmóniákkal. Ezekből a minimális zenei szemléltesésekből, megvilágításokból és törekvésekből született meg az opera.

Ámbár a történelem korábbi idejében is léteztek erős érzelmeket sugalló/kiváltó elbeszélések, csodákat, varázslatokat stb. megelevenítő történetek a zenei formák révén (vásári komédiák, pásztorjátékok, madrigálkomédiák, és misztériumjátékok) mindezek azért nem teinthetőek a jovőbeli operajátszás alapjának, mert sem tematikailag, sem felépítési szerkezetileg, sem pedig előadás-elvárásilag/helyszínileg nem összeeggyeztethető és húzható párhuzam a kettő között. Ámbár látszólag mind zenével kísért és egyben előadott színpadi művek, a korai operák témáját elsősorban a pasztorális dráma (pásztorjátékok), a görög mitológia, és az emberközpontú vídám történetek adták.

Mivelhogy az operában is gondolkodó európai zeneszerzőknek nem voltak pontos leírásaik a görög zenedrámákról (és igazából mélységeiben sem ismerték a görög zenét), ezért részben a személyes inspirációik mellett úgymond a formateremtő következtetéseikre is utalva voltak.

Folyt.köv.

Thurzó Zoltán

……………………………………….

Képi ilusztrációk:

1. képi ilusztráció: Thurzó Zoltán
2. képi ilusztráció: Carl Ditters von Dittersdorf halálának 175 évfordulója alkalmából kiadott bélyeg 1974-ből. Az Osztrák Köztársaság  kezdeményezésére gyártották. Mérete:  30 x 39 mm