Dittersdorf fontos szerepe a váradi klasszikus zene fejlődésében

Karl Ditters von Dittersdorf  Bécsben született 1739-ben, August Carl Ditters néven. (1773-ban nemességet szerzett, ettől kezdve járult nevéhez a „von Dittersdorf” kiegészítés)

Miután Michael Haydn 1762-ben Nagyváradról elutazott Salzburgba, két évig Patachich püspök zenekara vezető nélkül állott. 1764 elején Patachich Bécsbe utazott, ahol leszerződtette, Mária Terézai királynő udvari zenekarának első hegedűsét és karmesterét. Patachich püspök ugyan rajongó zenész volt, de ezalkalommal nem bizonyult jó diplomatának, mert Mária Terézia soha nem bocsájtotta meg egyébként kedvelt püspökének, hogy elédesgette tőle karmesterét.

A püspöknek annyira megtetszett a fiatal muzsikus hegedűjátéka, hogy azonnal megbízta zenekara vezetésével, valamint azzal is, hogy bécsi, illetve prágai muzsikusokkal bővítse együttesét, amennyire szüksége van.

Dittersdorf  kitünő muzsikusokat válogatott ki még Bécsben Váradra indulása előtt, olyan művészeket is, akiknek a nevét később az egész világ megismerte. Az általa elképzelt zenekar koncertmestereként hozta magával Wenzel Pichl cseh származású bécsi zeneszerzőt, egyben jó barátját.

Dittersdorf (mint ahogy Wenzel Pichl is ) 1764 április 1-én érkezett Nagyváradra.

Általános tévedés, hogy Dittersdorf és Pichl 1765-ben érkezett volna városunkba. Sajnos vannak, akik nem figyelvén a pontos történelmi adatokat, hibásan tüntetik fel Dittersdorf és Pichl Váradra érkezésének időpontját, ezzel a pontatlansággal úgymond a téves információt adják-veszik egymástól át, sajnos…

Mielőtt rátérnénk Dittersdorf (mely M.Haydn-ra is vonatkozik ) tartózkodásának ismertetésére, szükséges leszögezni, hogy ők hol is fejtették ki itteni működésüket. Erről azért is fontos megemlékezni, mert nem igazán találkoztunk ennek a ténynek ismertetésével. Ez azzal magyarázható, hogy sokan a mostani Székesegyházunkat tekintik Haydn, Dittersdorf valamint Pichl működésének színhelyeként. A gondolat csábít, de ez nem igy van!

Hol zenéltek?

Hogy bebizonyítsam (és Nagytatám is a hiteles adatok feltárójaként élete végéig azon volt, hogy a hiteles adatokat szolgáltassa mindenki számára) a téves hiedelemnek „tarthatatlanságát” még ilyen téren is, meg kell említenünk, mint tényt, hogy a mai Székesegyházat 1752-ben kezdték építeni és csak 1779-ben készült el. Még abben az évben igaz megnyitották a hivek és közönség előtt, valamint az orgonát is használatba vették, de a hivatalos felszentelés csak 1780-ban következett be. A mellette lévő püspöki palotának az alapkövét 1762-ben helyezték el (erről egy korábbi cikkben tettem utalást is), és az épület 1776-ban készült el. Mint a fenti évszámok is bizonyítják, sem Haydn, Pichl, sem pedig Dittersdorf, itt ( a jelenlegi Bazilikában) nem fejthették ki működésüket, mivel ők hárman 1760-1769 között  tartózkodtak Nagyváradon és ekkor az épületek még nem voltak készen.

Az akkori székesegyház, a mai Szent László templom volt, mely 1723-tól 1780-ig, mint székesegyház működött. Meg kell említeni, az akkori püspöki palota, a mostani Városháza helyén volt, amit Csáky Miklós (1737-1747 között váradi püspök) építetett fel, ami egyben papnevelő intézet is volt, mely sajnálatosan 1773-ban teljesen leégett. Igaz, a jobb szárnya még ma is áll, közvetlenűl a polgármesteri hivatal melletti tűzvédelmi torony szomszédságában. A jelenlegi városi vezetés, Püspökség, figyelmen kívül hagyja a több évszázadon átívelő műemlékjellegét. Ezt az épületet sürgősen kellene rehabilitálni.

Termékeny komponista

Visszatérve, Dittersdorfhoz sikeresebben tovább folytathatta a Haydn idejében elkezdett munkát. Sokkal rendezetebb körülmények álltak rendelkezésére, mint elődjének, aki az alapokat is le kellett hogy fektesse, munkája elindításával párhuzamosan. Dittersdorf mindenekelőtt kiegészítette a Bécsből magával hozott muzsikusokkal a püspök zenekarát, a kórust pedig olyan szinvonalra emelte, hogy nemcsak az országban, hanem külföldön is hires volt.

Dittersdorf zenéjével igazságtalanul bánt az utókor, amit azért pár évtizede újjból felfedeznek. Zenéjét szinte elfelejtették addig. Termékeny komponista volt, könnyen és gyorsan írt, talán ez is oka a művei egy részénél tapasztalható elnagyoltságnak (…) Szerencsétlensége, hogy olyan kortársai voltak, mint Joseph-, Michael Haydn, Wolfgang Amadeus Mozart, és bizony az ő műveikkel nehéz versenyezni. Pedig Dittersdorf igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be, úgy a váradi, mint a bécsi klasszikus zene fejlődésében.

Harmincnégy operája közül 12 olasz nyelvű, a többi – a később, főleg 1786 után keletkezettek – német nyelvüek. Szimfóniái  közül 120-at tekintenek biztosan az ő művének, emellett azonban további – neki tulajdonított – kilencven szimfóniának nem teljesen biztos a szerzősége. Több mint 70 versenyművet írt, különböző hangszerekre (hegedű, mélyhegedű, oboa, zongora, stb.). Kamarazenei műveinek száma 280 körül van. Oratorikus műveinek száma megközelíti a 240-et.

Az elmult években is többször felcsendültek Nagyváradon e zenei kiválóságok alkotásai. A helyi Filharmónia kamarazenekarának műsorain szinte állandó polgárjogot nyertek egy időszakban M.Haydn, W.Pichl és K.D.von Dittersdorf alkotásai. Az is előfordult, hogy egy műsorban egy-egy zeneszerző alkotását hallhatta lelkes közönségünk.

Nagyváradi tartózkodása nem vész a feledés homályába, az már biztos!

Vigyázni fogunk erre, mi nagyváradiak!