Cikk nr.100 / 61: Zenei miniportrék 5. – Romulus Botto (2.)
Cikk nr.100 / 61: Zenei miniportrék 5. – Romulus Botto (2.)
A múltkori cikkben ott hagytuk abba, hogy Romulus Botto szerteágazó tevékenysége mellett (amelyet nem csak Nagyváradon kamatoztatott) hivatalos rendeleti szinten a Művészeti Minisztérium Zene Osztályától is több fontos megbízást kapott.
Ezeket követően (és megvalósítva azokat) viszont 1947-ben meghívást kap Bukarestbe, ahol felajánlják neki, hogy vegye át az M.F.A. vezetését, ugyanakkor az aradi hatóságok biztosítják minden támogatásukról, csak hogy Aradon maradjon. A nagyváradi hatóságok kitartóan javasolják neki, hogy költözzön Nagyváradra és vegye át a városi konzervatórium vezetését. A fentebb bemutatott három ajánlat közül a legkevésbé előnyöset választja, azaz Nagyváradot. Mindezt azért, hogy folytatni tudja az 1924 tavaszán megkezdett munkáját, vagyis Bihar megyei falvaiban elterjeszteni a kórusokat és a rézfúvós zenekarokat. 1947 augusztusában átvette a nagyváradi konzervatórium vezetését, közbenjárásával megalapítják a Nagyváradi Állami Filharmóniát, amelyet ezután évekig fog vezetni – amellett, hogy karnagyi tevékenységet is vállal a vezetői beosztása mellett..
Megszervez, vagy átszervez Nagyváradon és Bihar megye több településén 19 kórust és egy rézfúvós zenekart. Minden versenyen és előadáson részt vesz. Az amatőr zenekarokkal végzett kulturális munkája miatt kitüntetik, és többször is díjazzák mind a régióban, mind Bukarestben.
Kicsit térjük azért vissza egy már említett érdekességhez, éspedig ahhoz, hogy Romulus Botto volt a Nagyváradi Állami Filharmónia első vezetője.
Nagyváradon első bemutatkozása (mint karmester) 1948. február 2-én. szerdán volt, a helyi Zeneiskolában, akol a tanári kar vegyeskórusát vezényelte. Ez alkalommal megismerkedett az oktatókkal, valamint a helyi előadók egy részével (filharmónistákkal is), akik mint közönség látogattak el erre a koncertre. Ezt követően (hivatalos státuszában, mint az intézmény igazgatója és karmestere) 1948. március 18-án, csütörtökön a Nagyváradi Színház nagytermében vezényelte a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarát és kórusát.
Az általa vezetet intézmény az évek alatt több alkotását is bemutatta Bottónak, a koncerműsorba beépítve azokat. Első ilyen alkalom városunkban 1950. augusztus 16-án, szerdán volt. Amúgy az évek alatt 10 bemutatót jegyeznek közösen.
Összesen 42 alkalomkmal vezényelt Nagyváradon, utolsó fellépése mint karmester 1979. december 19-én volt, a Szakszervezeti Művelődési Ház nagytermében, ahol a Nyugdíjas Egyesület kórusát vezényelte.
Alkotásai:
Az 1936-1947-es periódusban hazafias dalokat, szerenádokat, liturgiákat, vallási koncerteket, népi dalokat tesz közzé férfikórusok számára. Számos katonai indulót ír, amelyek közül néhány hivatalos katonai felvonuláson is elhangzott, lemezre rögzítették, és külföldön is sugározták. Több tucat népdalt dolgoz fel katonazenekarok számára és kiadja Zeneelmélet című könyv-ét. 1947 és 1965 között négy füzetet tett közzé: a / Dalok vegyeskarra, b / Bihari dalok vegyeskarra, c / Feldolgozások vegyeskarra , d / Vegyes kórusok.
Más munkáit kiadta a bukaresti Kreativitás Háza és a nagyváradi Regionális Népművészet Háza.
A Nagyváradi Állami Filharmónia vezetői tisztségét követően (1949-1951) több fontos pozicíót töltött be. Többek közt a Nagyváradi Népművészeti Iskola professzora is volt, a fúvós hangszerek és kóruskarmester osztályban.
Nagyváradon két kórust, négy szakszervezeti kórust vezet és egy rézfúvós zenekart vidéken:
1./ A feketetóti kórust (szülőfalujában) – amit 1924-ben alapított – és amivel ugyancsak részt vesz minden regionális és interregionális versenyen.
2./ A feketebátori rézfúvós zenekart, amely egykoron országos III. helyezést ért el az amatőr művészeti csoportok VII. versenyén.
Thurzó Zoltán