Cikk nr. 100 / 12: Az egyházi zene középkori kezdetei Váradon

Cikk nr. 100 / 12: Az egyházi zene középkori kezdetei Váradon

Köztudott, hogy a zenének eredete az ősidőkbe nyúlik visssza, és a legtöbb nép ősi mítosza szerint Isten ajándéka.

A zenei hangoknak mindíg fontos szerepet tulajdonítottak, mert a szavakon túl további információkat hordoztak, illetve érzéseket is közvetítettek. Ismeretes továbbá, hogy a zenét a történelmi kezdetekben varázseszközként is tisztelték. Mindez a misztikusnak itélt tudás úgymond jelképesen kívánta közelebb hozni az emberek viszonyát a képzeletbeli, és a realisztikus létük között. A pogány világban többnyire a különböző rituálék kísérőjeként használták, de az Államalapítást követően főleg a kereszténységben játszik a zene igazán fontos szerepet. Minden történelmi korszakban a zene ismeretének kiszélesítése részben a hatékonyabb hatalomgyakorlást is szolgálta.

A keletről érkező magyarok az Államalapítás után, a kereszténység felvételével, valamint I. Szent István és I. Szent László révén roppant gyorsan bekerültek Európa kulturális vérkeringésébe. A keresztény papok amellett, hogy a zenét a vallási szertartások szervesen fontos részének tekintették, többek közt olyan erőt is ulajdonítottak neki, amely alkalmas a gonosz démonok megfékezésére is.

Az emberi hang maga is egy hangszer.

A zenét kutatók közt eldöntetlen probléma a mai napig az, hogy melyik zenei használata keletkezett előbb a zenének: az énekes zene, vagy a hangszeres zene. Tény viszont, hogy mindkét zenei ág képviseltette magát a történelmünk során, de összességében nézve alig vannak azonban arra vonatkozó pontos ismereteink, hogy hogyan is énekeltek, vagy hogyan zenéltek azokban az időkben.

Várad és környéke is egy hosszas, de tudatosan folyton formálódó egyéni fejlődésen ment át zenei megközelítésből.

Zenei oktatás Váradon.

Az egyház kultúra-továbbvivő szerepe egyértelmű. A kor vallási, és oktatási élete főképp az egyház falai közt, a kolostorokban zajlottak. Az oktatás a falakon belül szervezetten, úgymond belső képzés formájában folyt. A papok, a szerzetesek nemcsak oktattak, tanítottak, hanem külföldi tanulmányutakon megszerzett tudásukkal visszajöttek, és immár gyorsabban elősegítették azt a folyamatot, mely keretében már több nyelven írtak és olvastak egyházi szövegeket, használati liturgiákat a papi kollegák is. Lám, a már korábbi cikkekben megismert nagyváradi éneklőkanonokok rövid bemutatása is.

Adott esetekben ha lehetőségük volt, akkor többek közt szerkesztették, és másolták is nagy kicseket érő szertartási könyveket, bibliákat, kódexeket, zenei antifonálékat. Ezekre is hamarosan visszatérünk.

A zenei nevelés komoly kiadásokkal járt.

A jelentős összegeket igénylő egyházi felszereléseket a király adta. A papokat (valamint a papi testületeket), könyveket, kódexeket, breviáriumokat, sacramentariumokat, graduálékat viszont a kinevezett püspöknek kellett biztosítania.

Tudnunk kell azt, hogy csupán a liturgia elvégzéséhez egyszerre több szertartási könyvre is szükség volt, nem is beszélve továbbá arról, hogy a zenei nevelés milyen további komoly kiadásokkal járó igényekkel is járt.

Viszont azt is tudnunk kell, hogy egy újonnan alapított püspökség alapjait képező egyházi felszerelés címszó alatt helyt kapó könyvekkel való ellátása az akkori egész Magyar Királyságban tevékenykedő világi-/egyházi vezetők összefogását is szükségessé tette. Váradon is hasonló befektetések voltak szükségesek.

A templomok vallási életének gyakorlása igen könyvigényes volt.

Ennek ellenére elmondható, hogy ebből az időből, a 11-12. századból csak igen kevés írásos emlék maradt fent a történelmi pusztítások következtében. Gyakorlatilag mindez azért, mert a káptalani iskolák könyvtárainak jelentős egy része a tatár-/ és későbbiekben törökjárás alatt elpusztult. Ezekben a harcokban pusztult el, vagy fragmentálás okán jelentős károkat szenvedett el az eredeti állomány Váradon, Gyulafehérváron, Kalocsán, Vácon, Csanádon. Viszont ugyanitt kell megemlékezzünk arról is, hogy a kezdeti heves belviszályok is jelentős szellemi/tárgyi áldozattal jártak.

Thurzó Zoltán