Cikk nr. 100 / 18: A váradi főpapok, és kanonokok könytárainak titkairól (1.)

A váradi főpapok, és kanonokok könytárainak titkairól (1.)

Eddig több mindent érintettünk annak érdekében, hogy a váradi zenei vonatkozásokhoz kapcsolódó fontos összetevőknek a fejlődési íveit külön-külön is nagyvonalakban megismerjük. Láttuk, hogy a káptalani iskolák elterjedése (XIII. század) természetes velejárója volt a könyvigények megnövekedése. A könyvtári anyagok megörzése pedig többek között annak köszönhető, hogy az egyházhoz tartozó ingó és ingatlan vagyontárgyak leltárában helyet kaptak ezek a kolostori könyvek, kódexek is

Váradon az első könyvek és kódexek vallási jellegűek voltak, amelyek a szaporodó templomok mindennapi egyházi életének és szertartásainak ellátását biztosították. A bihari püspökség ugyan egyike volt az I. István magyar király által alapított tíz katolikus püspökségnek, de ezen a vidéken az egyházi viszonyok az ismétlődő pogány felkelések (1046, 1061) következtében csak I. Szent László idején szilárdulhattak meg annyira, hogy kezdetét vehesse a könyvgyűjtemények kialakulása is.

Mindkét uralkodó a püspökök kötelességévé tette az új templomok felszerelését, és a misékhez nélkülözhetetlen szertartási könyvek beszerzését, valamint az általuk megfogalmazott javaslatok szabályozták a könyvtárak kezelését és gyarapítását is. Korábban említettem, hogy a döntést megelőzően előfordult olyan eset is, amikor az egész Magyar Királyságnak kellett hozzájárulnia ezeknek a szertartási könyveknek a beszerzéséhez, amely nem utolsó sorban komoly anyagi erőfeszítést jelentett. A másik ritka opció az volt, hogy az uralkodó a saját birtokában levők példányokból adományozott az alapított püspökségnek.

Érdekesség:

Várad szorosan kapcsolódik I. Szent Lászlóhoz, így pár gondolatban érdemes megismernünk egy érdekességet személyével kapcsolatban. Az eset 1092-ben történt. Ekkor alapította I. Szent László a zágrábi püspökséget. Ez alkalomból pedig ő adományozott szent kódexei közül hármat, amelyek viszont szerencsésen máig fennmaradtak. Az egyik kódex a püspöki áldásokat tartalmazó Benedictionale, a másik a Szent-Margit Sacramentarium, a harmadik pedig egy főpapi szertartásokat tartalmazó Hartvik-féle Agenda Pontificalis.

Váradi könyvtárak és kódexállományok.

Az akkortájt ismert váradi kódexállomány majdnem mind liturgikus jellegű volt. Napjainkban használatos könyvtári belső rendszerezéseket ismerve megállapíthatjuk, hogy ezeknek tárolását nézve ez régebben sem lehetett másként. A használati sűrűség, valamint az értéktárlás szempontjából a gyors átláthatóság mindíg fontos szempont volt. Korabeli leírásokból tudjuk, hogy az egyház/kolostor liturgikus könyvei a sekrestyében, valamint a többi könyv feltehetően a keresztfolyosón, továbbá hely hiányában az iskolákban voltak elhelyezve. 

Viszont itt két külön nézet mentén kell haladjunk, amelynek egyik ága, további két irányban tovább osztható. Ez a székesegyházak, valamint székeskáptalanok esetében a székesegyházi könyvtárra és a székesegyházi iskolákra bontható. A társaskáptalanok esetében a káptalani iskolák megközelítéséből pedig csak a káptalani könyvtárra. Megkülönböztethető viszont a székeskáptalanok esetében a káptalani/püspöki és egy szerzetesi/kolostori ág is. 

A Váradhoz kapcsolható eredeti mennyiségbeli állományról igazából nagyon keveset tudunk, mivelhogy sajnos, a középkori püspöki székhelyek majdnem kivétel nélkül elpusztultak a török/tatár háborúk folyamán, és emiatt velük együtt pusztultak el az ott őrzött könyvtárak is.

A súlyos tömegű könyvanyagok ilyen esetekben sajnos nem voltak alkalmasak arra, hogy a közeledő veszedelem hírére gyorsan elszállítsák, biztonságba helyezzék őket. A menekülők a templomok arany-ezüst kincseivel együtt könyveket alig vihettek el többet, mint egy-két különösen díszes misekönyvet vagy más szertartási könyvet. Gazdagon díszített könyvekről, kódexekről – és sok esetben már komoly műkincsekről is beszélünk. Így a főpapi könyvtárak egykori anyagából pontosan ezek a darabok állnak most rendelkezésünkre.

Váradon saját énekkönyvek, és külön hagyományon alapuló antifonálék voltak használatban. Ilyen korabeli főpapi könyvtárnak jeles példányai a manapság ismert Váradi Zalka Antifonálé, valamint a Flipecz Pontifikálé is. Ezek az antifonálék a nagyváradi káptalani iskolában íródott liturgikus és zenei kultúránk egyik fontos emlékei, mivelogy itt jegyezték le a szertartások végzéséhez szükséges énekeket is. A katolikus egyház a könyvállományát komoly szempontok szerint tartotta számon, és leltároztatta. Egy jogos döntéssel, a kölcsönzés tilalmazásával viszont oltalmazta őket az elkallódástól, valamint a rongálódástól is. Sőt! Adott esetekben a hatalmas kincseket érő bibliákat, kódexeket olykor a hátlaphoz rögzítetten láncon is tarottak, nehogy mégis valaki ettől függetlenül ellopja azokat. A középkori katolikus könyvtárgyűjtemények történetében egészen új fejezetet jelent a ferences-, a domonkos-, a premontrei-, valamint az ágostonos remete rendek, valamint más zárdák, és házak megalakulása a XIII. század folyamán. Ezek nagy része ugyanakkor Várad ostroma során (1556-1557) elpusztultak.

Érdekesség:

A rendek között léteztek olyanok is, amelyekben nem beszélték a latin nyelvet, emiatt az idővel itt letelepedett ferencesek vállalták fel azt a nemes feladatot, hogy lefordítják számukra magyar nyelvre a lelki/zenei nevelésükre szánt vallásos szövegeket, és ki is adják azokat.  Sok esetben ezekért a vállalásokért nem fogadtak el pénzt, hanem egymás iránti testvéri szeretetből, ingyen támogatták rendtársaik ismereteinek bővítését. Sajnos a fentebb említett felkelések és pusztítások miatt Váradról nem maradtak épségben magyar nyelvű kódexek, az pedig hogy a magyar nyelvű írásbeliség milyen károkat szenvedett, a máshol tovább élő begina-házakból, illetve klarissza-zárdákból megmaradt anyagok érzékeltetik leginkább.

A könyvtári gyűjtemények rendszerezése

Ismét csak analógiák alapján feltételezhetjük, hogy komoly értelmiségi tevékenységről tanúskodhattak azok a korabeli váradi könyvtárak, amelyek az összmagyar értéktár létrejöttéből is kivették részüket. Az egyházi könyvtárak legfőbb gyarapodási forrásai a püspökök, a kanonokok valamint a szerzetesek egyéni könyv-/kódexgyűjteményei és a hozzájuk tartozó másoló műhelyek voltak. Tekintve, hogy az akkori egyház könyvtári állománynak jegyzéke és tartalma nem maradt fenn, így a váradi püspökség könyvkultúráját, a székesegyházi könyvtár összetételét az egyéni gyűjtemények oldaláról megközelítve kell értékelnünk. Ennek megfelelően nem szabad elfeledkeznünk a jelenkori magán-, és egyéb gyűjteményekbe került kéziratos és nyomtatott kötetek alapján kialakítható összképről sem, amely némileg segítségünkre lehet, hogy a váradi könyvanyag állományát rekonstruálhassuk képzeletünkben.

Thurzó Zoltán

1. képi ilusztráció : Pray-kódex 28. verzó.

2. képi ilusztráció: Cesena – Biblioteca Malatestiana – Libri Incatenati