Magyar
Cikk nr. 100 / 21: Várad legismertebb két egyházzenei kódexéről (2.) – A Váradi “Zalka” Antifonáléról
Várad második legismertebb zenei díszantifonáléja egy többkötetes sorozatnak egyik töredékesen megmaradt példánya:
A Váradi “Zalka” Antifonálé (eredeti neve: Antiphonarium cuiusdam ecclesiae Hungaricae Varadiense). Az “antifonálé” jelentése: a katolikus mise során énekelt szövegeket és azok hangjegyeit tartalmazó díszes könyv, kódex. Egyik érdekessége, hogy a váradi püspökség számára íródott, és ez is Filipecz János püspök megrendelésére készült a XV. század utolsó harmadában, 1477 és 1490 között. A pergamenre írt impozáns díszantifonálé Magyarország egyben legnagyobb ismert kódexe is. Írott tartalmi része Váradon (ebből származik a latin elnevezése), díszítései pedig valószínűleg Prágában készültek.
Manapság azért Zalka János (1820-1901) püspök nevét viseli az antifonálé, mert 1872-ben, a győri székesegyházának raktárában kallódó csonka középkori váradi kódexet az ő püspüksége alatt restaurálták. Az antifonálé ámbár Váradon készült, de 1872-ig már rég el is vitték a városból. Nagy része a törökdúlás idején elpusztult. Sajnos napjainkban egyetlen töredéke, lapja, de még fragmentuma sem található meg Nagyváradon.
Nagyon töredékes.
Sajnos az évszázadok folytán töredékesedett, és laponként, valamint részenként széthordták. Több korabeli fontos tartalmi részlete immár elveszett, de két mennyiségileg is leggazdagabb töredéklelőhelye napjainkban Győrben (itt található a törzskézirat), és a szlovákiai Modorban található meg.
Annyira a szó szoros értelemben töredékekről beszélünk, hogy az említett két lelőhelyen kívül számos esetben a dallamból csupán egy-egy kottafej, melizmatöredék, illetve olyan eset is akad, hogy az adott töredékeken a szövegből csupán néhány betű látszik. A vele kapcsolatos legfrissebb kutatási adatok szerint a győri törzsanyagot további összesen 38 töredék egészíti ki, amelyek 17 magyarországi, 21 pedig külföldi (szlovákiai, osztrák) könyvtárban bukkant elő. Zene- és könyvtörténeti jelentősége emiatt is évtizedek óta vonzó területe a különböző kutatásoknak.
A valaha minden bizonnyal kétkötetes (temporalét és sanctoralét magában foglaló), kötetenként több száz fóliót számláló kézirat a XIX. század végére alaposan megfogyatkozott: az újrakötés idején az első kötetből 179, a másodikból 139, együttesen pedig 318 fólió maradt meg. A Zalka Antifonáleról a kutatók azt mondják, hogy a Győrben őrzött töredékek nem csupán mennyiségbeli magas számukkal emelkednek ki a máshol elszórtan elôforduló Zalka-fragmentumok sorából: ezek a legnagyobb töredékek teszik lehetővé szerencsére az antifonálé elveszettnek hitt szakaszainak (zsolozsmák, imák, temporálék, officíumok) részleges vagy teljes rekonstrukcióját. Néhány esetben a liturgikus-zenei használat és készlet olyan elemeirôl is hírt tudnak adni számunkra, amelyek elôfordulását egyéb adat híján eddig nem is feltételezhettük.
Egy hatalmas méretű díszantifonáléról beszélünk.
A Zalka-antifonálé egy egyedi műtárgy, és méreteiben is igen csak látványos énekeskönyv. Súlya közel 70 kg., és lapjai 82 x 52,5 méretűek. A nagy méret okát az előző cikkben már megtudhattuk. Úgy szokták mondani a tréfálkozó kutatók, hogy egy egész csorda van benne, hiszen a 354 oldal ugyanannyi állat bőréből készült el. Több év alatt, és hatalmas kiadások árán készült el.
Regionális jellemzők.
Ez az antifonálé részben az önállóság, a regionális meghatározottság, de a váradi archaikus egyházzenei készlet elemeinek regionális továbbélését is tanúsítja. Korunkban ismert töredékrészei betekintést nyújtanak a Váradon akkoriban használatos liturgikus-zenei háttér mélyebb megismerésére. A zenetörténetileg is jelentős antifonálé többek között Szent István officiumát is tartalmazza. Azt is olvashatjuk miközben kutatjuk történetét, hogy a középkori magyar zsolozsmahagyomány sajátos, kétarcú emléke a Zalka Antifonálé. A cseh notáció díszes, stilizált, kalligrafkus változata mögött azonban túlnyomórészt hazai, a középkori magyarországi zsolozsmahagyományba illeszkedő liturgikus-zenei tartalom bújik meg: szóval nagy része biztosan illeszkedik a hazai liturgikus és zenei gyakorlathoz. Hangjegyírása, külső kiállítása, illuminációja azonban töllünk idegen – cseh-morva – befolyásról árulkodik. Tartalmát tekintve az esztergomi egyházi fővonal rendjétől elkülönül.
A töredékanyagok vizsgálatával a kódex egyedi vonásai körvonalazódnak, és az ebből levont következtetések valójában a forrás által képviselt teljes tradíciót érintik. A magyar szakirodalomban – Esztergom és Kalocsa-Zágráb után – „harmadiknak” nevezett Erdély-Várad zsolozsmahagyományának arculatát, középkori művelődéstörténeti hátterét helyezik élesebb megvilágításba. Kitapintható ennek hátterében rejlő személyes és intézményi kapcsolatrendszer is.
Ameddig a modori töredékek csak a Zalka Antifonále temporaléjának részeit őrizték meg, a győri törzskéziratból a sanctorale néhány zsolozsmájáról is további érdekességet ismerhetünk meg. Eddig több kutató is az itthoni és nemzetközi párhuzamokat kereste benne, hogy ezek meglétéből vagy hiányából következtetéseket vonjanak le egy-egy officium hazai gyökereit, elterjedésének körülményeit, hatását és nemzetközi összefüggéseit illetően.
A Zalka Antifonále győri töredékei csaknem kivétel nélkül az eredeti kódex eddig
dokumentálatlan offíciumairól adnak hírt: temporaléja a harmadik ádventi hét szombatjának laudesével kezdődik, és – számos közbülső lacunával – az ötvenedvasárnapi matutinum egyik antifónájával ér véget. Sanctoraléja a nyári-őszi szentzsolozsmákból őriz többé-kevésbé összefüggő anyagot Jakab apostol július 25-iki ünnepétől Keresztelő Szent János fővételének augusztus 29-iki ünnepéig, valamint Szűz Mária születésétől (szeptember 8.) Jeromos napjáig (szeptember 30.). A kódex Győrben és Modorban őrzött töredékei további zsolozsmák jelenlétére derítettek fényt. A temporale elsősorban az ádventi hetek, valamint az eddig csaknem teljesen homályba vesző nagyböjti idő officiumaival bővült. Bár az ádventi nokturnusok responzóriumrendje Európa-szerte nagyrészt egységes, mindenütt találunk apró, az adott térségre, egyházmegyére jellemző változatokat. Így van ez ennek a díszantifonálénak az esetében is, Váradra vonatkozóan.
Érdekesség:
Kevesen tudják, de a Zalka-Antifonáléba levéltári iratokat is belekötöttek. A XVI–XVIII. század folyamán a korábbi évszázadokban keletkezett liturgikus kódexek lapjait gyakran használták fel a könyvkötők a könyvek borításához. Ennek egyik oka, hogy a nyomtatott liturgikus könyvek feleslegessé tették a kéziratos szerkönyveket. A másik ok a reformáció térhódításából következett. Győrben és Nagyszombatban a XVII. század során levéltári iratokat kötöttek a Zalka-antifonálé lapjaiba. Tehát a kódexekből Győrben vagy a Győr környékén lévő, könyvkötő műhelyeket működtető városokban (Nagyszombat, Pozsony) vágtak ki lapokat a XVII. században. A Győrtől földrajzilag legtávolabbi töredéket az erdélyi Kolozsmonostoron használták fel a könyvek kötéséhez, 1620 után. Hogy ez a 11 lapból álló töredék pontosan miként került Debrecenbe, azt sajnos nem tudjuk. Annyi valószínű, hogy egy nagyobb gyűjtemény részeként. Bár a kötet legnagyobb része a Győri Egyházmegyei Könyvtárban található, vannak belőle lapok a szlovákiai Modorban, az ausztriai Németújváron és Debrecenben, a Református Kollégium Nagykönyvtárában is. A több helyre való elosztódás egyébként nem ritka régi könyvek töredékeinek esetében.
Nagyváradhoz legközelebb a Debreceni Református Kollégium Múzeumának állandó iskolatörténeti kiállításán tekinthető meg legméretesebb magyarországi könyvemlékünk oldalai. Összesen 11 oldalt őriznek Debrecenben. A debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában megtalálható példány nagyobb mint a Győrben található: magassága 89 centiméter, szélessége pedig 59 centiméter.
Thurzó Zoltán
- képi ilusztráció: Az aranymisés Dr. Zalka János győri püspök. (Kép: OSZK EPA)
- képi ilusztráció: A Zalka Antifonálé (Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, Győr fotó Kocsis Katalin)
- képi ilusztráció: A Zalka Antifonálé (Gülch Csaba fényképe)
- képi ilusztráció: Középkori váradi látkép, rézmetszet.
- képi ilusztráció: A Zalka Antifonálénak a Debreceni Református Kollégium Múzeumának állandó iskolatörténeti kiállításán megtekinthető töredéke
