Magyar
Cikk nr. 100 / 22 – A középkori Várad kultúratámogató politikus püspökei.
A középkori Várad kultúratámogató politikus püspökei.
Várad zenei életének említésre méltő középkori érdekességei 1660-1692 között a török megszállás miatt sajnos megszakadnak egy kis időre.
Ezekből az időkből semmilyen érdemleges adat nem áll rendelkezésünkre (rengeteg fontos zenetörténeti dokumentum elpusztult ezekben az években), emiatt egy kisebb periódust át kell ugordjunk, hogy tovább folytathassuk a XVIII. századtól folytatva zenetörténeti felfedezéseinket. De mielőtt ezt megtennénk, fontos pár olyan kultúratámogató váradi püspököt még megismernük, akik püspöki székhelyükön fontos szerepet játszottak zenei tekintetben is a helyi egyházzenei élet megtartásában, sőt, az európai viszonylatban is elismert szellemi/kulturális élet központosításában, és ennek hosszú évekig tartó sikeres szinten tartásában.
Várad olyan szerencsés helyzetben volt már a kezdeti időkben is, hogy az elsők közt vehetett részt a XI. és XIII. század közötti időszak egyik legszembetűnőbb jelenségében, a középkori európai város megszületéseinek folyamatában. Ehhez mindene adott volt, és élt is ezzel a lehetőséggel. Városok természetesen korábban is voltak, de az olyan városok, amelyek rögtön az ezredforduló után születtek, már teljesen új strukturális alapon nyugodtak. Szent Ágoston is megfogalmazta a másságát ezeknek a városoknak: “Nem a falak, hanem a mentalitás, lakóinak gondolkodásmódja (non muri sed mentes) másabb.” Ez a helyi zenei életre is kihatott.
Az említett török megszállásig a következőkben említett püspökök segítségével válhatott Várad egyaránt a Magyar Királyságban és Európában is a humanizmus egyik fő városává. A harminckét éves török uralom viszont mélyen megbélyegezte a magyar várost: az egykoron jelentős kultúrcentrum egy jelentéktelen településsé romlott le. Innen kellett felállnia. A XVIII. században újra benépesült, és ebben a korban fogunk majd csak további zenei érdekességekkel is találkozni.
Akik mélyebben érdeklődnek Várad püspökeinek emlékei iránt, azoknak sok szeretettel ajánlom figyelmébe Fábián Edit “Várad reneszánsz püspökei és reneszánsz emlékeik” címmel írt ezzel kapcsolatos mélyebb tanulmányát, valamint Bunyitay Vince “A váradi püspökség története”-nek elolvasását. A zenekutatók közt szerintem alig akadhat olyan ember, aki ne forgatná kellő izgalommal ezeket a forrásokat is.
A középkori Várad kultúratámogató reneszánsz politikus püspökei (a teljesség igénye nélkül.)
Scolari András (1409-1426)
Nevével 1408-ban találkozunk először zágrábi püspökként, de egy év múlva azonban 1409. augusztus 19-én már választott váradi püspökként jegyzik a helyi dokumentumok.
Váradi püspöksége alatt, és kiterjedt kapcsolatai révén az olasz humanista kultúra beáramlását segítette elő.
A Scolari révén kialakult olaszos környezet termékenyítőleg hatott a Váradra kerülő Vitéz Jánosra, a magyarországi humanizmus megalapítójára.
Így vált Várad közveteve (Vitéz révén) a Mátyás korában fénykorát élő reneszánsz gyújtópontjává.
Vitéz János (1445-1465)
Elismerve politikai tevékenységét, I. Ulászló magyar király váradi préposttá tette.1444. november 10-én megüresedett a püspöki szék, mivel Dominis János váradi püspök a várnai csatamezőn lelte a halálát. Hunyadi János a püspökség élére Vitézt javasolta a pápának, akire a kinevezés joga – mivel nem volt király – visszaszállt. Rendhagyó módon a vármegye rendjeinek a támogatása is érvényesült a kinevezés során, ami 1445. június 4-én történt meg. Mátyás király diplomáciai tanácsadóként vette igénybe szolgálatait, és 1462-ben az ő nevezte ki zágrábi püspökké, de a pápa nem erősítette meg, így Vitéz Váradon maradt. Azt már az előző cikkekben megtudhattuk, hogy a tatárjárás után a várost, és ennek várát is teljesen újjá kellett építeni. Az újabb virágzást viszont Vitéz János püspöksége idején jegyezték fel. Ő építette ki a magyar humanizmus első központját. Ekkor Váradot boldog városnak, “Felix Civitas”-nak nevezték. Vitéz a püspöki székhelyet a szellemi élet, és a humanizmus egyik gyújtópontjává kívánta tenni, és el is érte ezen ambicióját.
Filipecz (Pruisz) János (1476-1490)
A Vitéz Jánost követő humanista püspökök sorát a morvaországi eredetű Filipec (Pruis) János (1431-1509), Mátyás király kedvenc diplomatája nyitja meg.
Nevével, és fontos egyházzenei hagyatékával előző cikkeinkben találkozhattunk bővebben.
A törökök 1474-es sikertelen ostroma után Filipecz (Pruisz) János püspök (1476-1491) hozatta rendbe Váradot, és ennek várát.
Vitézhez hasonlóan ő is politikus püspök volt, így a politikai életben elfoglalt jelentékeny helye hozta meg számára az egyházi méltósági címeket, funkciókat.
Kálmáncsehi Domonkos (1495-1501)
Vitéz János és Filipec János pártfogoltja volt Kálmáncsehi Domokos is, aki 1495-ben követte Farkas Bálintot a váradi püspökségben.
Innen 1501-ben az erdélyi egyházmegye élére távozott. Kálmáncsehi mecénási tevékenységének sem Váradon, sem Erdélyben nem maradt sok napjainkban is kézzelfogható nyoma.
Váradon 1497-ben megalapította Szent László király sírjának és Szent István első vértanú egyházának társaskáptalanát.
Kálmáncsehi pártfogoltjai hosszú sorából itt csak váradi utódját, Thurzó Zsigmondot, Oláh Miklóst és a szintén román eredetű csulai Móré Fülöpöt említjük meg.
Szatmári György (1501-1505)
Szatmári 1501 végén kinevezett váradi püspök, de végleges megerősítését 1503. február 14-én írták alá Rómában.
I. Ulászló udvarának fénye halványabb volt, mint Mátyásé. A hangsúly áttevődött a királyi udvarból a főpapi udvarokba. Ulászló kultúratámogató humanista főpapjai között Szatmári előkelő helyet foglalt el. Támogatta a tehetséges ifjak, egyházi kollegáinak külföldi tanulmányait.
Thurzó Zsigmond (1506-1512)
Érdekes pár gondolatot írnom a püspökről, mivelhogy napjainkban családunk az ő leszármazottja.
Thurzó Zsigmond az erdélyi püspöki székből került át Váradra 1506-ban. 1503. augusztus 3-án választott nyitrai püspök volt. 1504 végén kinevezett erdélyi püspök, II. Gyula pápa 1505. május 8-án erősítette meg e tisztében. 1506. január 28-án a pápa már a váradi püspökségben erősítette meg tevékenységét. Nevéhez fűződik a váradi püspöki palota átépítése. Az újjáépített püspöki palotát a korabeliek elragadtatással magasztalták. Oláh Miklós „aedium magnificentia”-nak a padovai Francesco della Valle „bellissimo edifico”-nak nevezte. Thurzó humanista összeköttetései, valamint rokoni kapcsolatai állandó szellemi érintkezésben tartották Váradot a budai központtal és az olasz humanistákkal. 1507 után végleg Váradra vonult vissza, és itt is halt meg 1512-ben. Napjainkban kőkoporsójának fedőlapja a nagyváradi római katolikus székesegyház ( II. János Pál pápa 1991-ben a templomot basilica minor rangra emelte) oldalsó bejáratánál tekinthető meg.
Perényi Ferenc (1514-1526)
Perényi Ferenc roppant fiatalon, csupán 8 éves korában (1508) nyerte el az erdélyi püspökséget.
Thurzó Zsigmond halála után Várad több, mint egy évig püspök nélkül volt. 1513-ban Pöstyén Gergely nevével találkozunk, mint a váradi püspökség jövedelmeinek adminisztrátora.
A Lőrinc pap seregei által feldúlt Váradon, 1514. november 19-én fordul elő először Perényi neve, mint választott váradi püspök.
1515. tavaszán X. Leó pápa kiadta számára a megerősítést, mint Bunyitay Vince hozzáteszi nem minden nehézség nélkül. Ez abból adódhatott, hogy Perényi nem volt pappá szentelve, első miséjét 1522-ben tartotta. Ismert, hogy helyette Homorogi Miklós prépost kormányozta az egyházmegyét.
Szomorú részletek Várad ostromával kapcsolatban.
A mohácsi vész (1526) után kihunyt a középkori Várad ragyogása. Úgy írja Bunyitay Vince, hogy Mohács után kettészakadt az ország. Két királya lett az országnak, I. Ferdinánd és Szapolyai János. Az utóbbi Czibak Imrének adományozta a bihari főispánságot a váradi püspökséggel együtt, míg I. Ferdinánd király Maczedóniai Lászlót nevezte ki püspöknek, de ő csak névleges egyházfő maradt, ugyanis Ferdinánd hatalma nem ért el Váradig.
Pár év múlva viszont teljes homály fogja lefedni a várost és ennek kulturális pompáját. 1660 július 13-án a törökök ostromolni kezdték Váradot, de a végső döfést augusztus 27-én (mások szerint 28-án) szenvedi ela város: Ali temesvári és Szejdi Ahmed budai pasa 60 ezer főnyi egyesített seregével megszállta Váradot, Partium legfontosabb erősségét. A vár őrsége a szükséges 4-5000 védő helyett mindössze 850 főből állott, és zömében kiképzetlen újoncok, városi polgárok, valamint diákok alkották. (Miután Várad kapitánya, Gyulay Ferenc – katonái nagy részével – a meghalt Rákóczi György temetésére vonult, a falak mögött mindössze 850 védő maradt, akiket Balogh Máté alkapitány, Rácz János, Ibrányi Mihály és az eseményeket megörökítő Szalárdy János történetíró irányítottak.) Bár a hármashatár közelében ott állomásozott Souches császári tábornok hadserege, I. Lipót (ur. 1657-1705) hadvezére még minimális segítséget sem volt hajlandó nyújtani a támogatásért könyörgő városnak.
A korábban erdélyi kézen lévő erődítmény 44 napos (mások szerint 46 napi) ostrom után (az ostrom után a megmaradt 300, többnyire sebesült védő, a túlerővel szemben feladta a várat. ) adta meg magát a törököknek, elestével a fejedelemséghez egykoron hozzákapcsolt Részek (Partium) közvetlen török uralom alá kerültek harminckét évre. A már leírtakból megtudhatjuk, hogy a Körös-parti város a magyar végvárrendszer keleti oldalának egyik legfontosabb láncszeme volt, mely az erdélyi kézben lévő, Debrecentől a Királyhágóig terjedő Partiumot lényegében egyedül felügyelte.
Várad 1660. augusztus 27-i eleste után a Habsburgokat Európából és Magyarországról egyaránt számos kritika érte, amiért tétlenül nézték egy ilyen jelentős erődítmény elestét. A város 1660 után közvetlen török közigazgatás alá került, és létrejött a váradi vilajet, mely az egész Partiumot kivonta Erdély fennhatósága alól.
Várad ellen először 1688-ban indítottak osztrák felmentő sereget. A következő év tavaszán megkezdték a város körülzárását, 1691 októberében elfoglalták Olaszit, majd a Kálvária-hegyről ágyúzni kezdték a várat. A vár ostroma 1692 májusában kezdődött Donath Heissler generális vezetésével. 1692. június 6-án a törökök, szabad elvonulás mellett, feladták a várat. Kivonulásukat követően, június 8-án Benkovich Ágoston váradi katolikus püspök ünnepi hálaadó istentiszteletet tartott a szabadban, sátor alatt, mivel templom ekkor egy sem volt Váradon. A város romokban hevert, a vártól nyugatra és az egykori Velence helyén egyetlen ház sem maradt épen. Csak Olasziban maradt 102 ház lakható állapotban.
És Várad zenei életének alakulását – Benkovich Ágoston révén – majd itt fogjuk folytatni további érdekességekkel.
Thurzó Zoltán
A cikkhez átvett, és felhasznált forrásanyagok:
Thurzó család gyűjteménye
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története
Fábián Edit: Várad reneszánsz püspökei és reneszánsz emlékeik
www.oradea.ro – Nagyvárad történelme
- képi ilusztráció: Map-of-Oradea-Varadinum-by-Joris-Hoefnagel-1617-Baldescu-2008
- képi ilusztráció: Scolari András váradi püspök címeres sírköve (Forrás: Bunyitay Vince: A váradi püspökség tötrénete alapítástól a jelenkorig (Nagyvárad, 1883.) /editált változat)
- képi ilusztráció: Vitéz László érsek arcmása. Plautus-kódex, Ferrara, c.1465. (Bécs, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 111.
- képi ilusztráció: Filipecz (Pruisz) János sírköve (Uherské Hradiště.)
- képi ilusztráció: Kálmáncsehi Domonkos szobra Székesfehérváron (Ohmann Béla alkotása)
- képi ilusztráció: Szatmári György gyűrűs pecsétje
- képi ilusztráció: Thurzó Zsigmond síremléke
- képi ilusztráció: Perényi Ferenc váradi püspök pásztorbotja a XVI. Század elejéről
