Magyar
Cikk nr. 100 / 23: Egyre nővekvő katolikus egyházi befolyás (2.)
Egyre nővekvő katolikus egyházi befolyás (2.)
A török uralom alól való felszabadulás után (1692) gyors fejlődésnek, és felvirágzásnak indult úgy Nagyvárad, mint I. Szent László által városunkba telepített egyházmegye, püspökség, valamint a székeskáptalan története.
Érdekesség:
szerencsére nagyon részletes ismeretei vannak (többek közt) a megalakulásától kezdve egészen az 1566-ig terjedő időszakából.
Negyvenhat püspök, több mint hatszáz kanonok, és székesegyházi oltárigazgató nevét, valamint helyi tevékenységét tartja számon. 1566. utánról pedig további tizenhárom püspökről tudnak nagyon részletes információkat, akik névlegesen is viselték a váradi püspöki címet egészen 1660-ig.
Több évtized után után most jöhetett be az első püspök székvárosába.
Váradnak a XVIII. század az újkori zenei élet meghatározó, és rendkívüli fontosságú időszaka volt. A helyi pöspökök a lelki gondozására, oktatására mindig hatalmas vagyonokat forditottak. De mindig jutott pénz a helyi művészek, és a város művészetének pártolására is.
Benkovits Ágoston
Benkovics Ágoston pálos rendi szerzetes volt az első, aki 1692-ben Nagyváradra érkezik, és aki kinevezett püspökként ténylegesen is átvehette a visszaállított, restaurált egyházmegye vezetését. Nem szabad elfeledjük azt, hogy a 32 év török hódoltság (1660-1692), valamint a vár ostroma csaknem kiírtotta a helyi magyar lakosságot, és mindösszesen kéttucatnyi lakóház maradt épen.
A XVII – XVIII. századok fordulóján akkoriban az egyházmegye területén gyakorlatilag alig éltek katolikus hívek, és használható katolikus templom pedig egy sem volt. Az alig kétszáz híve számára rendelte el az építését az első katolikus templomnak, rögtön amikor városunkba érkezett. Benkovits püspök, igaz szegényes körülmények között, de szivből, a jövőbe vetett hit lelkesedésével építette az új székesegyházat biztos reményében annak, hogy lesz még Nagyváradon fölemelkedés a történtek ellenére is, mindenekelőtt kultúra, valamint építkezés. Ez lessz sorrendben a második székesegyházunk. Ez a templom napjainkban is megvan, a Körös-parti református templom (Olaszi templom) szomszédságában, tömbházakkal körbevéve. A kommunista-ateista román állami vezetés 1949-ben elkobozta a római-katólikus püspökségtől, és azt az ortodoxoknak adta át használatra. igy ők beültek oda, és azóta is bitorolják, napjainkban is.
Érdekesség: Az első székesegyházat 1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bontatta le, és ennek köveit a vár falaiba való beépítésre rendelte el – szóval így pusztult el az első székesegyház.
Csáky Imre
Csáky Imre, a későbbi bíboros 1672. október 28.-án született Szepes várában. Közéleti szereplése és bíborosi méltósága folytán a család legkimagaslóbb alakja. 1702. augusztus 8-án pedig esztergomi kanonok lett, és még ugyanazon év december 10-én váradi püspök és bihari örökös főispán is lett.
Ő is a jövőbe vetett hit lelkesedésével építetett rövidesen új istenhazát (1717-1734). Ez a mai Szent Lászlóról elnevezett újvárosi plébániatemplom. Időrendi sorrendben ez lett a harmadik székesegyházunk.
Belegondolva az alig pár évtizeddel a török elűzése után, majdszinte előzmények nélkül, városunkban olyan gazgad művelődési, elsősorban zenei életnek veti meg alapjait (valamint az őt követő katólikus egyházfők), amely hamarosan Nagyváradot a legnagyobb európai zenei központok sorába emeli. A helyi római katolikus pöspökök kezében mindig is igen jelentős anyagi források voltak, és élni is tudtak ezzel: a hivek testi és lelki gondozására, oktatására mindig hatalmas vagyonokat forditottak.
De mindig jutott pénz a helyi művészek, és a város művészetének pártolására is.
Báró Patachich Ádám
“…a nagyváradi zenei élet korabeli felvirágoztatása a műveszetpártolásáról ismert báró Patachich Ádam horvát származású püspöknek köszönhető, aki a kor legjobb zenészeit foglalkoztatta udvarában.” – mondta mindig nagytatám, Thurzó Sándor, neves nagyváradi zenei helytörténész, muzikológus.
Báró Patachich Ádám 1715-ben született. Apja katonai pályára szánta, de ő inkább a bölcsészeti és hitttudományt választotta, s mindkettőből tudori oklevelet szerzett Rómában. 1739-ben Bécsbe kerül, ahol szorgalmas figyelője lett minden kulturális mozgalomnak. Itt érlődik meg tudatában: ha egyszer püspök lesz, fényes udvart rendez be magának, ahol a legjelesebb személyiségeket gyűjti maga köré. Patachich Ádám 1759. végén kapta meg a kinevezését, de mire a római bulla Bécsbe a felszentelésre megérkezett, már a naptárak 1760-at jegyeztek. Patachich elődje, gróf Forgách Pál püspök volt, s mikor a királyi levél, mely Forgáchot Vácra szólította 1759-ben , csak magában jött, és nem volt vele egy másik kinevezés, mely Váradnak új főpásztort adott volna.
Érdekesség:
Ilyen esetekben a káptalanok, hogy az egyházmegye ügymenete fenn ne akadjon, saját környezetükből vikáriust szoktak választani. Némi maradványa ez azon ősi joguknak, hogy egykoron saját püspöküket is ők választották.
Patachich Ádám püspök 45 éves volt mikor, mint váradi főpásztor bevonul 1760. tavaszán székhelyére. Beiktatása május 25-én, Pünkösd vasárnapján volt. Patachich Ádám a városból nem sokat láthatott, mert amikor 1660-ban a lakosság a törökök elől, a várba menekült, akkor mindenki a saját otthonát felgyújtotta. Emellett a város közel. száz év távlatából is még mindig magán viselte a háború okozta pusztítást.
Érdekesség:
Benkovics Ágoston (1681-1702), Csáky Imre (1702-1732), Csáky Miklós (1737-1747) és Forgách Pál (1747-1757) püspökök neveihez az újjáépítés, az intézmények megszervezése és elindítása fűződik, Patachich Ádám (1759-1776) tevékenységéhez mindezek kiteljesítése, a pompás barokk főpapi udvar megteremtése.
Művészeti élet
A diszes hintó, amely hozta az új püspököt és kiséretét városunk felé, eléggé bizarr látképpel fogadta őket. Ami a főpásztor szeme elé tárult, koránt sem volt gyönyörködtető: háborúk és forradalmak nyomai voltak láthatók, valamint a félig kész székesegyház (jelenlegi székesegyházunk (Bazilikánk) – sorban a negyedik székesegyházunk ) vakolatlan téglafalai, tornyok nélkül, fedél nélkűl állottak.
A városba érkezésével, a püspöknek nevéhez nemcsak az impozáns, monumentális barokk stilusú püspöki rezidencia építése kötődik, hanem Várad művészeti életének leggyümölcsözőbb korszaka is. Mária Terézia uralkodása alatt Magyarországon körülbelül 200 kastély, palota, rezidencia épült, de ezek legnagyobbika pedig a váradi volt.
Hatalmas összegeket költött könyvekre és impozáns könyvtára egyike volt azoknak a könyvtáraknak (Magyarországi viszonylatban is), mely mindenki előtt nyitva állt. Báró Patachich Ádám bőkezű mecénás volt, aki nem mellesleg a Zrínyi családdal is rokonságban állt. A mecénási hajlamokkal megáldott főúr, szívesen patronálta a művészeteket, és előszeretettel gyűjtött a püspöki udvarba tehetséges, fiatal művészeket is. Udvarában sok jeles hazai és külföldi művész megfordult.
A pompakedvelő, rendkivül művelt püspök egycsapásra nemzetközi rangra emelte Nagyvárad zenei életét, mivelhogy neki megvolt hozzá a kellő elszántsága, és anyagi háttere is. Önzetlenül évi jövedelmének negyedét fordította zenei és szinházi célokra, valamint nagy könyvtára- amit idejövetele után rövidesen megnyit a nagyközönség előtt, mint nyilvános könyvtárat.
Tudta, hogy Nagyvárad zenei életének felvirágoztatását csakis egy ambíciózus, és egyben egy kiemelkedő képességű fiatal művész oldhatja meg. A hátsó kocsik egyikében, mely a püspök kiseretét hozta, egy 23 éves sovány, inkább beteges külsejű, de becsvágytól csillogó szemű fiatalember ült: ez volt Michael Haydn…
Thurzó Zoltán
EXTRA gyanánt:
Várad ostromának pár érdekessége:
Várad 1660. augusztus 27-i eleste után a Habsburgokat Európából és Magyarországról egyaránt számos kritika érte, amiért tétlenül nézték egy ilyen jelentős erődítmény elestét. A város 1660 után közvetlen török közigazgatás alá került, és létrejött a váradi vilajet, mely az egész Partiumot kivonta Erdély fennhatósága alól.
A már leírtakból megtudhatjuk, hogy a Körös-parti város a magyar végvárrendszer keleti oldalának egyik legfontosabb láncszeme volt, mely az erdélyi kézben lévő, Debrecentől a Királyhágóig terjedő Partiumot lényegében egyedül felügyelte.
Várad ellen először 1688-ban indítottak osztrák felmentő sereget. A következő év tavaszán megkezdték a város körülzárását, 1691 októberében elfoglalták Olaszit, majd a Kálvária-hegyről ágyúzni kezdték a várat. A vár ostroma 1692 májusában kezdődött Donath Heissler generális vezetésével. 1692. június 6-án a törökök, szabad elvonulás mellett, feladták a várat. Kivonulásukat követően, június 8-án Benkovich Ágoston váradi katolikus püspök ünnepi hálaadó istentiszteletet tartott a szabadban, sátor alatt, mivel templom ekkor egy sem volt Váradon. A város romokban hevert, a vártól nyugatra és az egykori Velence helyén egyetlen ház sem maradt épen. Csak Olasziban maradt pár tucat ház lakható állapotban.
……………………………………………………………………………………………..
A cikkhez átvett, és felhasznált forrásanyagok:
Thurzó család gyűjteménye
www.varad.org/hu/az_egyhazmegye_tortenete/
Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig
Thurzó Sándor anyagából dolgozva Vágó György írása nyomán (amely a Nagyvárad c. napilap 1943. április 10. Számában jelent meg.)
Képi ilusztrációk:
- képi ilusztráció: selfie
- képi ilusztráció: Sátoraljaújhely, a pálos-piarista templom Rákóczi-kápolnájának kriptájában nyugszik többek közt Benkovics Ágoston pálos szerzetes, nagyváradi püspök is.
- képi ilusztráció: Csáky Imre portréja. Korabeli rézmetszet (forrás: wikipedia)
- képi ilusztráció: Báró Patachich Ádám portréja
