Magyar
Cikk nr. 100 / 28: A római Árkádia Akadémia csoportosulás törekvéseinek nagyváradi megjelenéséről
Nagyvárad mindíg a magyar történelem egyik jeles városa volt, amely fényét elsősorban a kereszténnyé vált Magyar Királyságban I. Szent Lászlónak, valamint az itt alapított – messze földön is híres – egyházi intézményeknek köszönhette.
Patachich Ádám viszonylag rövid nagyváradi ittléte alatt (1760-1776) kulturális tevékenységét tekintve mind mecénási megközelítésből, mind pedig átfogó művészeti elképzelések terén is egy akkoriban alig ismert csoportosulás meghatározó gondolkodásmódja szerint követhetjük nyomon, amely az árkádikus mozgalom eszmei világába illeszthető be.
Ilyen többrétűen is öszeeggyeztethető tevékenységgel (a katolikus egyházon belüli világi eszmék burkolt támogatása) amely a művelődési életettel kapcsolatos ambíciókat illeti, nem sűrün találkozunk Nagyvárad zenetörténelmi oldalait fellapozandó feljegyzéseinkben.
A római Árkádia Akadémiai eszméinek nagyváradi megjelenése
Nagyvárad kulturálisan fejlődő arculata a török uralom alól való felszabadulását követően (1692) gyakorlatilag eléggé rövid idő alatt képes ellentétes képet felmutatni viszonyítva más magyarországi városokkal, és az ott tapasztaltakkal szemben. Zenetörténeti megközelítésből nézve olyan szemléletek mentén építkezik európai magaslatokban is komoly szinteken elismerést szerezve magának, amely egy nagyon jól szervezett rendszerben gondolkodó kulturális csoportosulás céltudatos gondolkodásmódjának belső eképzeléseinek alapján történt.
A Mária Terézia időszakában tapasztalt kulturális folyamatok hátterében a magyarországi művelődéstörténeti kutatás csak a XX. század utolsó évtizedeiben figyelt fel az Árkádia Akadémia működésének jelentőségére.
Napjainkban az Árkádia-kutatás, valamint ennek magyarországi vonatkozásainak feltárása szép eredményeket és érdekességeket tudott felfedni az érdeklődő történészek előtt.
A nagyváradi vonatkozások tekintetében, és bővebb információ gyanánt mindenkinek a figyelmébe ajánlom Tóth Sándor Attila által írt “Rómából a Pannon Árkádiába” című könyvét.
Az Accademia dell’Arcadia elnevezésű tudományos-művészeti-irodalmi akadémiát Rómában, a Farnese palotában, Krisztina svéd ex-királynő irodalmi körébe tartozó írók, művészek, és tudósok alapították 1690- ben. Megalakulásakor főleg irodalmi társulást képviselt, de hamarosan azonban nemzeti mozgalommá terbélyesedett Közép-Kelet-Európa szerte.
Az Árkádia mozgalma ámbár elsősorban világi szemléletet képviselt esztétikai és kulturális megközeljtésből (a művészetek, zene, irodalom, festészet, színjátszás révén) mindeközben pedig időtállóság terén a katolikus egyházon belül tudott a legjobban maradandót alkotni.
Tagjai a kulturális élet megújítására törekedtek. Ez a csoportosulás nagyon aktív, és a háttérben kezdetektől pápai támogatást is élvezett, hisz ennek elvei akkoriban összefüggtek a katolikus egyház elképzelésével, amely a világi kulturális nyitottság mellett a nemzeti és politikai nyitás lehetőségét is magában hordozta.
Soraikba nemcsak olaszokat, hanem más nemzetiségű tagokat is felvettek, akik olaszországi tartózkodásuk során meghívásos alapon látogathatták az akadémia rendszeres gyűléseit. Az „árkádisták” később, hazájukba visszatérve is szorosan tartották egymással a kapcsolatot, így az itáliai centrumú mozgalom Európa számos országában egyszerre éreztette hatását – részben titokban.
Ez valahol természetesnek is tekinthető. A katolikus egyházon belül mindíg is egyfajta kettőség volt tapasztalható, hiszen a belső feszítő “differentia specifica” folytonos vitákat keltett az egyházon belüli méltóságok között. A katolikus vallásban, és ennek egyházszemléletében is megtaláljuk a Felvilágosodás világi eszméjét. Az ezt támogató egyházi követők, akik ebben a történelmi korszakban a “korszerűt” keresték, többen a római Accademia dell’Arcadia tagjai voltak.
Patachich Ádámot 1739-ben a római tanulmányai alatt javasolták tanárai, illetve már beavatott kollegái, hogy válasszák be őt is az Árkádia Akadémia tagjává. Érdekességként megemlítendő, hogy a társaságon belüli neve nem sajátja, hanem Syrasius Acrotophorius volt.
Amikor 1760-ban nagyváradi püspöki székhelyére megérkezik (de az ezt követő kalocsai érseki székhelyén is) gyakorlatilag (több terve közt) egy kis-Árkádiát kívánt létrehozni művészetpártoló barátaival közösen, így gyakorlatilag úgymond fiók-Árkádiákat hozott létre mindenütt, ahol járt. És mindezt mindenhol sikerült el is érnie.
Ezirányú tevékenysége és életműve meghatározó kulturális arculat tekintetében Nagyváradon szervesen kapcsolódik innentől kezdve további zenetörténeti pillanatokhoz.
Ezért a következő cikkben erről olvashatnak a kedves olvasók további érdekességeket.
Thurzó Zoltán
……………………………………………………………………………………………..
A cikkhez átvett, és felhasznált forrásanyagok:
Thurzó család gyűjteménye
Tóth Sándor Attila: Rómából a Pannon Árkádiába.
Lengyel Réka: Az Árkádia Akadémia története és magyar vonatkozásai
……………………………………………………………………………………………..
Képi ilusztrációk:
- képi ilusztráció: Thurzó Zoltán
- képi ilusztráció: Báró Patachich Ádám portréja
- képi ilusztráció: A régi püspöki palota (a fénykép bal oldalán látható egy kis részlete), valamint az akkori székesegyház (napjainkban a Szent László plébániatemplom) ( forrás: internet )
- képi ilusztráció: Mária Terézia királyné (kép forrása: internet)
- képi ilusztráció: Sébastien Bourdon: Queen Christina of Sweden (Krisztina svéd királyné portréja)
- képi ilusztráció: A régi püspöki palota (kép forrása: internet)
