Magyar
Cikk nr. 100 / 35: A nagyváradi operajátszás rövid története (1. rész)
Cikk nr. 100 / 35: A nagyváradi operajátszás rövid története (1. rész)
Nagyvárad több évszázados zenetörténeti anyagait kutatva többek közt olyan érdekességeket is találhatunk, amelyek lépten-nyomon arról tanúskodnak, hogy egykoron tényleg európai viszonylatokban is komoly figyelem övezte a helyi zenei életet, és az itt tapasztalható zenei sokszínűséget.
Napjainkban meglepően kevesen tudják azt, hogy ebben a városban többek közt több évszázados hagyománya volt/van az operajátszásnak. Ahogy azt a kedves olvasók már tudják, a Thurzó család bírtokában levő dokumentumok igaz, hogy visszamenőleg közel 800 évnyi zenetörténeti anyagot ismernek, dokumentálnak, és rengeteg másodlagos forrásanyagot tartanak számon, de a legrészletesebb ismereteinket (amelyekből bármilyen zenei kérdésre rögtön választ is tudunk adni) 1760-tól napjainkig vezetünk. Hasonlóan átfogó zenetörténeti feljegyzéseink az ezt megelőző időszakokból sajnos azért nincsennek tulajdonunkban, mert a 32 év török hódoltság időszaka alatt (1660-1692) minden jelentős adat/jegyzet/említés/műsor részben elpusztult. Ez az időszak sajnos gyakorlatilag egy fekete folt, amelyről semmit nem tudunk.
A török időkben sajnos rengeteg Váraddal kapcsolatos kultúrtörténeti dokumentum semmisült meg. Nagytatám hiába kutatott évtizedeken keresztül, nem lelt semmit ebből az időszakból. Nekünk nincs, de ettől függetlenül lehetséges (ámbár szerintem kevés eséllyel), hogy a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye levéltárában ettől függetlenül számon tarthatnak a templom falain kívül történő zenei eseményeket, és korabeli operajátszással kapcsolatos helyi tevékenységeket is.
1692-től a katolikus egyházmegye (hisz akkor minden kulturális tevékenység az ő közben-/és hozzájárulásuk révén történhetett) főleg azt újjáépítési folyamatokra koncentrált, és az egyházi liturgikus szertartásokon használatos zenei szolgálatokon kívül másnak nemigen tudott teret biztosítani. Hatvannyolc év kellett elteljen ahhoz, hogy az árkádista Patachich Ádám e tekintetben is „megtörje a jeget”, és sokminden más komolyzenei stílúsnak táptalajt biztosítson.
Az operajátszás kezdete Nagyváradon
A világunkat formáló történelmi pillanatok természetesen nagyban befolyásolták a helyi zenei élet sokszínűségének kialakulását is. Az egyházon belül akkoriban főleg a liturgikus szertartásokon előírt és használatos zenei pillanatok voltak jellemzőek, de tudomásunk van olyan esetekről is, amikor emellett oratóriumok, és nagyzenekari művek is felcsendültek a templomok tisztes falain belül. Ekkor az egyházi művek mellett az oratóriumok is egyre jobban jelen vannak a püspöki udvar zenei életében. Az oratóriumok már közelítik az operajátszáshoz szükséges formai világot, és az ehhez szükséges technikai igényeket is, de Nagyváradon az operajátszás nem kifejlődött, hanem egyszercsak: lett. Nem bukdácsolva jutott el ez a zenei műfaj a magas elismerések szintjére, hanem egyszercsak a lehető legmagasabb elismerésben tündöklően jelent meg, és ezt a szintet hosszú ideig tartan is tudta.
Patachich Ádám püspök közbenjárásával Bécsből lett importálva ez a nagyon összetett zenei műfaj egyfelől a már említett ide szerződtetett zenei nagyságok révén, másfelől pedig kielégítve személyes érdeklődését a korai itáliai opera, a velencei operaiskola, a nápolyi operaiskola, a francia opera, és az angol opera iránt is.
Dittersdorf több oratóriumot is Nagyváradon komponált (1764-1769), amelyek nagy sikernek örvendtek. Ez ösztönzi őt arra, hogy azt javasolja a püspöknek, hogy világi tárgyú, vidám darabokat is bátran tűzzenek műsorra: így ilyen operákat is. Dittersdorf nagyváradi működésének idejéből ismerjük az első pontos adatot, és ennek reflexióit operaelőadással kapcsolatosan. (A 26. cikkben már írtam ár gondolatot ezzel kapcsolatban, és ennek további részleteiről is.)
A legelső egész estét betöltő operát Nagyváradon a helyi püspöki zenekar/énekkar és az eseményhez felkért szólisták adták elő 1766-ban. A vígoperát Dittersdorf komponálta. és az “Amore in Musica” címet viselte. Ez volt amúgy a zeneszerző első bemutatott operája Nagyváradon, amelyet innentől kezdve ősbemutatóként jegyez a zenetörténet. Maga a szerző vezette végig a próbafolyamatokat, és vezényelt is ez alkalommal. Hatalmas siker övezte a művet, és innentől kezdve tudjuk nyomon követni további más érdekes operaelőadást is Nagyváradon.
Meglepő módon nem az akkori Püspöki Palotában történt meg ez a jelentős zenei pillanat városunkban (amely a mai Városháza helyén volt egykoron), hanem az akkori jezsuita iskolában.
Folyt.köv.
Thurzó Zoltán
……………………………….
Képi ilusztrációk:
- képi ilusztráció: Thurzó Zoltán
- képi ilusztráció: Báró Patachich Ádám portréja
- képi ilusztráció: Carl Ditters von Dittersdorf halálának 175 évfordulója alkalmából kiadott bélyeg 1974-ből. Az Osztrák Köztársaság kezdeményezésére gyártották. Mérete: 30 x 39 mm
