Cikk nr.100 / 41: A nagyváradi operajátszás rövid története (6.)

Cikk nr.100 / 41: A nagyváradi operajátszás rövid története (6.)

Nagyváradon 1900 január 25-től 1956 január 9-ig a meghívott társulatok, valamint helyi előadók összesen 941 operát adtak elő. Teljes estét betöltő operaelőadásokról beszélünk ismételten. Az említett időintervallumon belül ezekkel az ismert operaszerzők neveivel találkozunk, valamint pontosan ennyi alkalommal előadott operákkal: Verdi (155), Puccini: (107), Schubert-Berté (100), Strauss jr. (97), Strauss sr. (91), Mascagni (62), Offenbach (60), Gounod  (39), Bizet (36), Halévy (24), Leoncavallo (23), Rossini (22), Delibes (14), Erkel Ferenc (10), A.Thomas (8), dr.Adorján András (8), Szabados Béla – Rákosi Jenő (8), Flotow (7), Mozart (7), Smetana (5), Wagner (5), Donizetti (5), d’Albert (4), Wilhelm Kienzl (4), Ponchielli (3), Maillart (3), Hubay Jenő (3), Demény Dezső (3),  Massenet  (3), Saint-Saens (3), C.M.von Weber (3), Bellini (3), Goldmark Károly (2), Frának Gábor (2), Otto Nicolai (2), Auber (2), Aszafjev (2),  Cimarosa (1), Gluck (1), Dienzl Oszkár (1), Farkas Ferenc (1),  Tchaikovsky (1), Beethoven (1).

Ugyanezek a társulatok, és helyi előadók az előbb említett operaelőadásaik mellett csupán pár napos eltérésekkel 1 gyermekoperát (Poldini Ede: “Csipkerózsika”), 206 daljátékot (Kacsóh Pongrácz: “János Vitéz” – 196, Kacsóh Pongrácz: “Három a kislány” – 5, Kodály Zoltán: “Háry János” – 4, Humperding – 1,) harminc balettelőadást (az  “Iris” társulat – 8, a Bayer társulat – 3, a Péchy társulat – 3, a hindu “Menaka” társulat – 2, a Kolozsvári Magyar Opera balett-társulata – 2, a budapesti Magyar Állami Operaház balett-társulata – 2, a nagyváradi balett-társulat – 9, Szilágyi Berta balettestje – 1), egy táncjátékot (Kodály Zoltán: “Marosszéki húsvét”), és egy táncestet adtak elő Margot és Hedi Höpfner közreműködésével.

Ebben az időszakban városunkban olyan helyi-, megyei-, országos-, és nemzetközi hírű előadók koncerteztek a teljesség igénye nélkül felsorolva őket, mint zongorán: Reiner Frigyes, Fischer Ervin, Fischerné Szalay Stefánia, Thomán István, Bartók Béla, D’Albert Eugen, Dohnányi Ernő, Friedmann Ignácz (Ignatz), Fischer Annie, Halmos György, orognán: Zsizsmann Rezső, Andrássi Ede, hegedűn: Grete Lorweg, Albertina Ferrari, Burmester Willy, Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Eugene Isaye (Jenő), Hubay Jenő, Szigeti József,  Zathureczky Ede, George Enescu, Ion Voicu. 

(Az összes Nagyváradon fellépő előadóművész 1900 január 25-től 1956 január 9-ig.)

Nagyváradon ámbár 1888-tól működött államilag elismert és támogatott hivatásos operatársulat, sajnos ez a társulati forma hivatalosan és végérvényesen 1924. augusztus 7-én szünik meg városunkban. Ennek egyik fő oka az, hogy az első világháborút követően rengeteg, az operatársulaton belül foglalkoztatott énekes elköltözik, disszidál, és végrévényesen külföldre telepdik le családjával együtt

Az 1944. augusztus 23.-i eseményeket követően Romániában a kommunista rendszer elterjedésével és bevezetésével (kulturális téren is) egy új korszak köszönt be Váradon is. Az eddig főleg magyar kulturális életű és szemléletű városunk 1949-ig nagyon gyorsan többfajta átalakuláson is átesik: a szocialista államosítási programot követve elkezdik kemény kézzel cenzúrázni a kulturális intézményeket és minden művészeti eseményt. A mindennapi zenei élet kereteit diktatórikus módszerekkel és rendkívüli gyorsasággal alakították át legfőképpen 1948-68 között. Mindenki a Bihar Megyei Kultúrügyosztálynak “jelentette le” a tervezett műsorokat (ezeket a területi párttitkár is megtekintette), amelyek azután sebes gyorsasággal a bukaresti Művelődésügyi Minisztérium Zenei Főigazgatóságához kerültek áttekintésre. Ez a legfelsőbb fórum döntött minden zenei esemény “sorsáról” az egész országban. Természetesen a háttérből ezeket a “szálakat” is a Szovjetunió irányította és felügyelte. Igazából csak azokat az eseményeket engedélyezték, amelyek átmentek a romániai és a szovjet tanácsadók “szakértői gárdájának” kemény cenzúráján, és a párt elveit “nem zavarják”. Sok esetben viszont az általuk “javasolt” koncertprogramok időszaka érkezik el Nagyváradra is.

Jelentősen mellőzik a szabad operajátszást a helyi kulturális platformról is. Miközben jelentős demográfiai változások történnek Nagyváradon, ugyanakkor kulturális téren is egy eléggé sajátos és nagy mértékű homogenizálódást is ráeröltettek a városra.

A Thurzó család összegyűjtött adatainak tükrében kijelethető: a kommunizmus éveinek összessége jelentősen kihat a város kulturális arculatára, és ebből fakadóan innentől kezdve jelentősen meg fognak csappanni a nagyváradi operaelőadások.

folyt.köv.

Thurzó Zoltán