Cikk nr.100 / 46: Bartók Béla Nagyváradon (2.)

Cikk nr.100 / 46: Bartók Béla Nagyváradon (2.)

Bartók Bélának a zene, valamint Nagyvárad iránt tanúsított odaadását mindig meg kell említsük, hiszen tudott dolog, hogy mint zeneszerzõ, és mint karmester városunk zenekultúráját nagyban előmozdította alkotói korában.

Bartók Béla összesen öt alkalommal koncerztezett Nagyváradon: 1922. október 24. (Színház), 1924. március 22. (Katolikus Kör nagyterme), 1924. október 11. (Katolikus Kör nagyterme), 1927. február 19. (Katolikus Kör nagyterme), 1933. december 14. (Újsagiró Klub).

1924-ben kétszer is megtisztelte mûvészetével zenekedvelõ közönségünket: március 22-én és október 11-én. Tavaszi szólóestjén az európai zenekultúra legnagyobbjai: Domenico Scarlatti, Beethoven, Brahms, Chopin, Debussy zongoradarabjai szerepeltek, amelyeket elmélyedõ, lényeget feltáró és a nagy alkotónak kijáró tisztelettel tolmácsol. Saját mûvei közül: Három burleszk, Gyermekeknek, Román táncok, Medvetánc, Este a székelyeknél kerültek bemutatásra. Mûsorpolitikája azt az elvét tükrözte már elsõ hangversenyei alkalmával is, amelyet késõbb, 40 1931-ben, egy Octavian Beuhoz írott levelében így fogalmazott meg: „Vezéreszmém a népek testvéri szövetsége, ezt akarom szolgálni zenémmel”. Errõl a hangversenyrõl a Nagyvárad címû napilap március 25-én a következõ méltatást közli: „Bartók finom ízléssel összeállított mûsorral kedveskedett nekünk. Szubtilis finomsága, elmélyedõ interpretálása, briliáns technikája, egész közel férkõztek a lelkek világához. Színdús billentése, mindent kifejezetté, s azt az érzést keltette bennünk, mint aki játék közben is játszik a billentyûkkel és hangulatokkal. Szívekhez szólott és ebben rejlik magyarázata tomboló sikerének, melynél melegebbet eddig zongorista itt nem kapott…” Õszi hangversenyének mûsora: Liszt, Beethoven, Chopin, saját mûvei közül pedig: Román kolindák, Magyar paraszttánc, Allegro Barbaro, Sirató ének és Szonatina. Befejezésül pedig Paganini–Liszt: La Campanella címû szerzeménye hangzott el. Saját alkotásai részben magyar, részben román vagy szlovák népzenében gyökereznek. A következõ hangversenyre 1927. február 19-én került sor. Errõl az elõadó-estrõl is a legnagyobb elragadtatással ír a helyi sajtó: „…Bartók Béla az új zene megteremtésének és kiépítésének honfoglalója, egy birodalomban – mely az egész világ. Neve és mûvészete egy új korszakot hoz, új határköveket állit a nagy, komoly nemzetközi muzsika talajába. Nem dönti le az újítók sokszor kegyetlen kézzel a régi emlékeket, zenei momentumokat, és nemes tisztelettel van minden iránt, ami klasszikai érték. Hiszen Bartók zenei nyelvújításai is klasszikai magaslatra jutottak, úgyszólván születési percében…” 1933. december 14-én utolsó fellépésére került sor, mivel 1937- es szereplése sajnos elmaradt. Erre az utolsó estre – az eredeti terveinek megfelelõen – Waldbauer Imrével, a kiváló hegedûmûvésszel kellett volna jönnie egy szonáta-est megtartására. Waldbauer váratlan megbetegedése folytán a koncertet le kellett mondani.

Idézzük a kortárs George Oprescu akadémikus, egyetemi tanárnak korabeli méltatását Bartók elõadómûvészetérõl: „Amiket hallottam, egy intelligens zeneszerzõ nagyon mûvészi komoly darabjai voltak. Arról tanúskodnak, hogy alkotójuk ura mûvészete minden forrásának, s fõleg tökéletesen tisztában van nyelvezetével, kifejezési eszközeivel, ezek határát sohasem lépi át… S bármennyire furcsán hangzik is, Bartók zenéjével minduntalan Bach muzsikájára gondoltam… Bartók azonban nemcsak nagy zeneszerzõ, hanem tökéletes elõadó is… a zongora hol szelíden, hol erõteljesen, viharosan, hol meg ironikusan szól.”

Akiket mélyebb tanulmányozás mentén érdekel Bartók Béla Nagyváradon eltöltött éveinek történései, valamint helyi megítélése, azok keressék (tudok segíteni) nagytatám, Thurzó Sándor összeállításában napvilágot látott “Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében” c. könyvét, amelyet a “Partiumi Füzetek” 46. kiadása közölt, még 2007-ben.

Előző cikkemben említettem (és az ez alkalommal készített ceruzarajzot is láthatták), hogy Macalik Alfréd városunk jeles festõmûvésze egy hangverseny alkalmával megörökítette Bartókot, amikor Nagyváradon koncertezett. Igazából Macalik többször is készített ceruzarajzokat a zeneszerző koncertjeinek alkalmával, de egy alkalommal egy rövid időre portrét is állt neki a világhírû elõadó. Most ezt az eltüntnek vélt portrét is megmutatom Önöknek.

A Thurzó családnak igazából több eredeti Bartók relikviája van dedikált fotók, kéziratok, eredeti levelek, jegyzetek formájában. A Macalik rajzok és portré mellett legfőképpen Fischerné Szalay Stefánia zenei hagyatékából kerültek ezek a mi birtokunkba, amikor idős korában kicsit anyagilag nehéz időket élt a művésznő, így felkereste nagytatámat, hogy eladná őket számára.

Mivelhogy nagytatám helyi viszonylatban is közismert zenetörténész/muzikológus volt, így elsődleges szempontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy ezek a relikviák nem szabad elkerüljenek Nagyváradról, így mindent megtett annak érdekében, hogy az igényelt összeget előteremtse, és megvásárolja azokat.

Thurzó Zoltán