Cikk nr. 100 / 58: Zenei miniportrék 4. – Francisc Hubic – a helyi lapok tükrében (1.)

Cikk nr. 100 / 58: Zenei miniportrék 4.  – Francisc Hubic – a helyi lapok tükrében (1.)

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból is tallózni fogok és illesztek be ebbe a sorozatba (Fáklya, 1972. November, amely a Hubic életrajzi kötetben is megjelent), hogy ez alkalommal mégjobban megismerjük Francisc Hubic Nagyváradon eltöltött éveinek zenei tekintetben vett fontosságát.

Francisc Hubic-ról röviden (1883-1947)

Érábrányban született (Abram), Bihar megyében. 1904-ben érettségizik, és még ugyanebben az évben belép a román görög-katolikus papi rendbe Nagyváradon. Zenére itt Bartók egyik barátja, Ioan Bușiția tanítja. 1908-ban a budapesti egyetem hittudományi karát is elvégzi. Hazatérve Romániába 1909. szeptember 1-jén elkezdi tanítói tevékenységét a Bihar megyei belényesi gimnáziumban, ahol egészen 1924. szeptember 1-ig maradt. Ekkor kerül “fel” a  nagyváradi Román Teológiai Egyetemre oktatónak.

Érdekesség személyével kapcsolatban az is, hogy 1915. január 7-én pappá szentelték, majd 1923-ban főpappá, 1928-ban főesperesként és 1938-ban tiszteletbeli kanonokká nevezték ki.  

Papi befolyását teljes mértékben kamatoztatta a mindennapokban, és ennek segítségével állami támogatással Nagyváradon létrehozta (1925-1926) a saját nevével fémjelzett zeneiskolát (amelyet továbbgondolva Zeneakadémiai rangra kívánt majd ezután emelni) – a szintén helyi Fischerné Szalay Stefánia már régebben alapított és működtetett magánzeneikolájának mintájára. Papi és zenei eredményei elismeréseképp I. Ferdinánd román király és nagybátyja I. Károly román király is elismerő okleveleket adományoztak részére. Ezt követően I. Mihály román király pedig Románia tiszti keresztjét adományozta neki. Francisc Hubic ezeket a magas állami elismeréseket követően sem volt hajlandó oktatni a bukaresti és kolozsvári Zeneakadémiákon (hiába kérték fel), inkább Nagyváradon maradt. Ugyanitt hunyt el 1947-ben.

Úgy tekinthetünk erre a román úriemberre (aki tökéletesen beszélt magyarul is!) mint aki tényleg sokat tett a korabeli Nagyvárad zenei életében. Személyének fontosságát a helyi lapok tükrében ismerhetjük most meg.

E két pólus – 1924–1947 – között 23 évet vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a Francisc Hubic sokoldalú tevékenysége (zeneszerző, karmester, pedagógus, szervező, pap) gyümölcsözően éreztette hatását Nagyvárad zenei életére. Eredményekben gazdag munkásságát, pontról pontra világosan végig lehet kísérni a helyi magyar sajtóban. Mindjárt, ahogy Nagyváradon megtelepszik, minden tőle telhetőt elkövet, hogy elevenebbé tegye a város zenei életét. 1924 őszén zeneiskolát nyitott, s nem elégedett meg azzal, hogy növendékei tudnak, szépen haladnak: részvételükkel sikeres operaelőadásokat rendezett. A helyi filharmónia – több évtizedes mûködéséhez méltóan – 1924–1925-ös évadját jelentős műsorral zárta. (Schubert: h-moll szimfónia, Beethoven: Szerencsés utazás a Csendes-óceánon, Beethoven: 3. zongoraverseny (Eichner Ilona) és Vomácska: Román rapszódia. E hangversenyen mutatkozott be első alkalommal Francisc Hubic, mint karmester. A hangversenyt közösen dirigálták Vomácska Józseffel.

Karmesteri és zeneszerzői sikerének következő állomását így regisztrálja a Nagyvárad 1926 június 1-i száma: „A görög kathólikus székesegyház ének- és zenekara vasárnap este a Kathólikus Kör nagytermében hangversenyt rendezett, amelyen megjelentek a város társadalmából nagy számmal s lelkesen tapsoltak Hubic Ferenc karmesternek, aki mint dirigens és mint zeneszerző nagy sikert aratott s vele együtt a kórus is.” Az ismeretlen cikk írója majd így fejezi be méltató sorait: „Az előadás végén Hubic Ferenc karmester népdalait adták elő. Apró finom dalvirágok voltak ezek, kedves kis tréfák, tipikus román melódiák. Ez váltotta ki a legnagyobb tetszést a jelen volt diákságból, nem tudtak betelni az előadás szépségével s kedvességével úgy, hogy hússzor ismételni kellett, s új strófákat kellett adni az illusztris zeneszerzőnek.”

A helyi sajtó az eredményesen működő zeneiskoláról is tudósít. Ugyancsak a Nagyvárad 1930. március 18-i számában, dr. Faragó Viktor, a helyi filharmónia egyik vezetője így ír: „Nagyvárad zenei életében a jövő egy új igérete: a Hubic zeneiskola vasárnap délutáni produkciója. Az a nagy idealizmus, lendületes ambició, ami Hubic tanárt fűti, tudta csak megteremteni semmiből ezt az iskolát, amely egy újabb csapatát fogja adni a zeneértő közönségnek… Dr. Márkus István, az iskola lelkes alapitója, bevezetőjében méltatta az alapitók és a tanerők önzetlen munkásságát, amely létrehozta és odáig fejlesztette az intézetet, amelynek anyagi alapját Frențiu Valer püspök úr áldozatkészsége vetette meg és jeles tanerői között Markus Istvánné, Macalik Gabriella, művészeink nevei garanciát nyújtanak arra, hogy a város többi zeneiskoláinak nemes versenytársa lesz…”

Folyt. köv

Thurzó Zoltán