Cikk nr.100 / 62: A nagyváradi operajátszás kezdeteiről (1.)

Cikk nr.100 / 62: A nagyváradi operajátszás kezdeteiről (1.)

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból is tallózni fogok (Bihari Napló, 1976. szeptember)  és illesztek be ebbe a sorozatba, hogy ez alkalommal mégjobban megismerjük a nagyváradi operajátszás kezdeteit (a teljesség igénye nélkül).

Mielőtt a Nagyváradon bemutatott Dittersdorf-opera keletkezését és színpadravitelét bemutatnám, említsük meg hogy Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei (Kriterion, Bukarest, 1972) c. könyvében városunkról a következőket írja: „Nagyobb előadásaikon nem maradt el a zene és a tánc sem. Nagyváradon például 1766-ban négyfelvonásos operát is előadtak”.

C.D.von Dittersdorf 1764. április 1-én érkezett városunkba. Pár nappal később nagy sikerrel mutatkozott be a zenekar az ő vezényletével. Ettől kezdve minden vasárnap és kedden szimfónikus hangversenyt tartottak. A püspöki zenekar ekkor 34 tagból állt. Többségében németek és csehek voltak a muzsikusok. Az énekesek, kevés kivételtől eltekintve, olaszok voltak. Köztük Nicolini kisasszony, aki később – miután elkerültek Nagyváradról –

Dittersdorf felesége lett. De addig még sokminden történt. Dittersdorf, miután idekerült, beleszeretett a szép Jurkovics Katóba, a püspöki pénztárnok lányába. De az apa részéről elutasításban részesült. Ezért Patachich, a szerelmében csalódott művészt három hónapra Bécsbe küldte, hogy bánatát feledje. A bécsi tartózkodás 1767-ben volt, s azért van különösebb jelentősége, mert akkor ismerte meg egy olasz társulat előadásában az Amore in Musica című darabot. Visszatérve komponálta meg Mestestasio szövegkönyvéhez az operát. A bemutató előadás nagyszabású voltára onnan lehet következtetni, hogy azon nem csupán az udvari zenekar vett részt, hanem az akkor Váradra helyezett Neu-Kleinhold ezred zenekara is. Arra nincsennek adataink, hogy Dittersdorf első operája hányszor került színpadra városunkban, de növeli a bemutató jelentőségét, hogy helyi együttes adta elő. Sajnos, e szép eredmények csupán néhány évig tartottak. A színház énekeseit és a teljes együttest nemsokára szélnek eresztették. A társulat megszünése után évekig nyoma sincs hivatásos színészek itteni játékának. De 1784-től már német társulatok felkeresik városunkat. Néhány évvel később – 1788-ban – e társulatok közül a legszervezettebb, Berndt Fülöp együttese nyolc alkalommal balettelőadást is tartott. Mivel énekes tagjai is voltak, feltételezhető, hogy operákra is sor került.

1798-tól a kolozsvári és más társulatok látogatták színpadjainkat. Előfordult, hogy három társulat is szerepelt egy időben a városban. A műsorrendben a következő operák is szerepeltek: Kauer: Az arany idő, Chudy: Pikkó herceg és Jutka Perzsi, Paisiello: Víg nyomorúság, Schenk: A falusi borbély. 1828-ban néhány hónap alatt 30 előadásról tudunk. A művek a következők: Rossini: Othello, A sevillai borbély, Tancred, Tolvaj szarka, Olasz nő Algírban, Boieldieu: Párisi János, Weigel: A svájci család, Méhul: József és testvérei, Weber: A bűvös vadász, Preciosa, Ruzicska: Béla futása, Grétry: Raoul, a kékszakáll, Mozart: Don Juan, Cherubini: Párisi vízhordozó, Gyrowetz: Sorel Ágnes, Kreutzer: Cardilia.

Az 1800-1900 évek első felében gazdag és virágzó operaéletről beszélhetünk, az nagymértékben Dérynének az érdeme. Ő volt az első honi énekesnő, akinek énektudása, kiművelt koloratúr éneklése európai színvonalat ért el.

Ime a Honművész 1833 szeptember 1-i számában Jakab Mihály írása: „Tancred, ez a pallérozott világ minden színein kedvelt daljáték lepett meg augusztus 20-a estélyén legelsőbben minket; s mily szívemelőleg hatott most ránk kellemes Dérynénk (Amenaide) és jeles Szerdahelyinek (Tancred), báró Wacquont ezredének muzsikai kara által mesterileg kísért ezüst hangjaikon a nagy Rossini bályos műve, csak érezni, de leírni nem tudjuk”.

1853-ban szólalt meg első alkalommal színpadunkon Verdi remeke, a Rigoletto. Egyedül Verdinek adatott meg, hogy közönségünk több mint 10 operáját láthatta, hallhatta. Az első Verdi bemutatóval – ha nem is túl gyorsan – fokozatosan átalakul a repertoár Verdi centrikussá. Napjainkig a következő operái szólaltak meg a legnagyobb előadásszámmal a bemutatók sorrendjében: Rigoletto, A két Foscari, Ernani, Trubadur, Traviata, Álarcosbál, Nabucco, Aida, Othello és Don Carlos.

Folyt.köv.

Thurzó Zoltán