Cikk nr. 100 / 66: Sokrétű zenei érdekességek Nagyváradon (3.)

Cikk nr. 100 / 66: Sokrétű zenei érdekességek Nagyváradon (3.)

Jelen történelmi kis áttekintő szakaszunk utolsó kis epizódjában Nagyvárad zenei életét vesszük kicsit gorcső alá, amennyiben 1919-től kísérjük fígyelemmel a helyi operaelőadások-, szimfónikus hangversenyek-, és kamarazene rendezvényeket. Folytatván a múltkori felsorolást (ismételten a teljesség igénye nélkül) elérkeztünk egy újabb korabeli érdekes színfoltjához Nagyváradnak:

Kamarazenei élet

Amint az már lejegyeztem az előző cikkben, a  helyi kamarazene felkarolása jóval 1919 előtt a múlt század közepétől már gyakrabban jelen van a város zenei életében, mint előzőleg. A kezdet azonban itt is Michael Haydn, C.D.von Dittersdorf és Wenceslaw Pichl itttartózkodásának idejére tehető, és ez a folyamat napjainkban is szerencsére tart. Kisebb, nagyobb intenzitással.

Ha kissé részletesebben foglalkozunk e témával, látnunk kell, hogy az első világháború után elég hamar szép eredmények mutathatók fel.

Az első (de ez felerősödve majd a második világháború alatt is), a váltakozó politikai vezetések hamar felismerték azt, hogy a komolyzenei előadások (és előadók) az országon belül (és Európában is) milyen népszerűek lettek a felnőttek és fiatalok körében.

A háborús korszak kezdetével az politikusok tudatosan kezdték politikai céljaik megvalósítása érdekében felhasználni a zene mozgósító erejét. Ezért szponzorálták például a zenészek és az együttesek turnéit ahol azt az “érdekek megkívánták”.

A vendégszereplő vonósnégyesek, de a különböző összeállítású együttesek és a szóló-estek szereplői, hozzájárultak a háború utáni nyomasztó hangulatának oldásához, hisz természetes mód egy általános lehangoltságot vont maga után a borzalmak sokasága, és az keserű családi esetek egyéni tapasztalatai.

A helyi együtteseken kivül pódiumra léptek a következő vonósnégyesek: Brassói-, Waldbauer-Kerpely-, Rosé-, Sefcik-, és Drezdai-vonósnégyesek. A „mieink” közül a leggyakrabban a Weisz- és a Boda-vonósnégyes szerepelt.

Az első-, és második világháború előtt (és után) fontos megemlíteni azt is, hogy a helyi zenészek egy része sora hagyta el a várost, hagyta el az országot. Idővel közülük sokan külföldön szereztek világhírt. Ezzel párhozamosan viszont természetesen jelentősen meggyengült a helyi zenei élet, és az itthon maradottak érdekes helyzetekben találták magukat. A második  világháborút követően vendégként megfordul Nagyváradon: Kolozsvári-, Bukaresti-, Jasi-, Varsói-, Ruha-vonósnégyes. Természetesen a felsorolásom itt sem a teljes fellépőket jelzi, csak épp tallózottan ismertetm a legtöbbet fellépőket. A helyiek tekintetében a legtöbbet tettek a: Boda-, Lóry-, Szívós-, valamint a Thurzó Sándor – féle vonósnégyesek.

Városunkban olyan helyi, megyei, országos és nemzetközi hírű előadók koncerteztek ezekben az években, amely tényleg pazar névsort ismertet. A szóló-esteknél sem lehet egy cikken belül teljességre törekedni. Ime néhány a világhírű zongoristák közül 1919-től: Dohnányi Ernő, Bartók Béla, Nicolae Caravia, Eugen d’Albert, Fischer Annie, Leo Sirota, Nikita Magaloff, Rudolf Kerer. Hegedűsök közzül: Hubay Jenő, George Enescu, Alma Moodie, Henry Marteau, Szigeti József, Bronislaw Hubermann, Jacques Thibaud, Zathureczky Ede, Telmányi Ede, Sandu Albu, Lola Bobescu. Csellósok: Földessy Arnold, Zsámbóky Miklós. Énekesek: Leó Slezák, Basilides Mária, Helge Lindberg, Joseph Schmidt.

Az ország legkiválóbb szólistáit névszerint nem említjük meg, mert szinte mindenki megfordult. Nagyváradon, akik a zenei életben kiemelkedő szerepet játszottak.

A helyiek közül néhány, akik fontos tevékenységet fejtettek ki a város több évtitedes kamarazenei életében eglszen 1989-ig. Zongoristák: Fischerné Szalay Stefánia, Guttmann Miklós, Antal Ilona, Horváth Magda, Schmidt Magda, Magyari Zsuzsánna, Oszaczky-Andrássy Katalin, Fekete Erzsébet. Hegedűsök: Pollermann Aranka, Boda Oszkár, Lóry István, Thurzó Sándor, Tokaji Ágnes. Mélyhegedű: Thurzó Sándor József. Csellisták: Schmidt Béla, Popescu Alexandru. Gordonosok: Macalik Alfréd (karmester, zeneszerző is), Dallos Márton, Antal István, Berindán Péter, Kinda Péter. Énekesek: Marcu Ritta, Czeglédy Ilona, Szabó Zoltán, Papp Magda, Belényi Ferenc, Boros-Konrád Erzsébet, Andrássy Gyula, Bărbănţan Alexandra, Pap János, Thurzó Margit, Boboia Marian, Drimba Nóra. Orgonisták: Szalay Elemér (és zeneszerző), Andrássi Ede (és zeneszerző).

Thurzó Zoltán