„Szereti Ön Chopint?” előadóesttel kapcsolatos közönségvélemények

“A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja” (Platón)

Kérdést kaptam a karácsonyi advent idején: “SZERETI ÖN CHOPINT?” Erre azonnal és kapásból tudtam a választ: “Hát persze !” Amikor azonban jobban elgondolkodtam Thurzó Zoltán Magyar Kultúra díjas zongoraművész kérdésén, be kellett vallanom magamnak, hogy vajmi keveset tudok KONKRÉTAN Chopin-ról, azon kívül, hogy  a szerző koncerteken gyakrabban műsorra tűzött darabjai már ismerősen csengtek a fülembe. Ha a koncert csak ennek a felismerési élménynek az újraélését adta volna, már elégedetten mentem volna haza. De ennél jóval többet kaptam és nemcsak zenei értelemben !A zene ugyanis  olyan nyelv, melyet mindenki megért, s ha kinyitja szívét, olyan ajándékot ad, melyet semmi mással nem lehet kiváltani. Elcsendesít, s felemel, megvidámít, s energiával tölt fel. A befogadást azonban még érdekesebbé  és esetlegesen más aspektusból is megvilágítottá teszi  a hozzám hasonló laikus koncerthallgató számára mindazon körülmények ismerete, háttérinformációja, melyet e koncert alkalmával a művész lendületes, magával ragadó szóbeli átkötései is kiegészítettek, teljessé, személyessé tettek.

Thurzó Zoltán a koncert moderálását végig mély zenei alázattal, de könnyed, élvezetes és lelki stációkat is segítő-megérintő stílusban vezette,  jól megérezve, hogy mennyi zenei ill. életrajzi háttérinformáció érdekes vagy nélkülözhetetlen a közönség számára. A koncert végén a közönség melegen és lelkesen ünnepelte az előadót, melyet joggal érdemelt ki virtuóz zongoarajátékával és közvetlen előadói stílusával.

Nagyon sok ilyen lélekemelő koncertélményben szeretnék még a jövőben részt venni Thurzó Zoltán zongoraművész jóvoltából, amihez jó  egészséget, sok-sok zenei lehetőséget és lendületet, kitartást kívánok baráti szeretettel!

„Találkozások.

Mindenkiben rejlenek értékek, amelyeket felfedezhet, kibontakoztathat, saját maga és mások számára. Ezeket fejlődéséhez képest használhatja, így… vagy úgy…. Van aki nem is tudja hogy milye van J, hogy mi szunnyad benne és miközben ’hát nem borzasztót’ játszik és azon siránkozik hogy a sok értékes ember elhagyja a várost, nem gondol arra, hogy ő maga is egy értékes ember, hogy rajta is múlhat a város értéke… Van aki elvan azzal amit felfedezett magában és saját maga javára próbálja hasznosítani – ’mert az az övé’… Van aki félénken örzi, javítgatja, csiszolja, úgy gondolván, hogy ez nem is olyan nagy érték, erre biztosan nem lennének kíváncsiak az emberek… Vannak olyanok is akik megmutatják a szürke kisembereknek micsoda óriási ajándékkal ruházta fel őket a jó isten, a kedves szürke közönség megtapsolhatja, csodálhatja és nyugodtan irigykedhet is, hogy egyeseket mennyire szereti a fenvaló, hogy ekkora ajándékkal áldotta meg őt…  És vannak szerencsére olyan emberek is, akik olyan örömmel osztják meg ajándékaikat másokkal,  hogy közben másokat  is értékel, felemel.

Ha ilyen utóbbi élményre vágyna valaki programot keresve a városban, ajánlom  Thurzó Zoli koncertestjeit. Nem csak egy kicsiszolt zenei produkciót fog megélni, nemcsak egy anonim résztvevője lesz a közönségnek, hanem a hallgatóság egyik értékes tagjává válhat, aki kézfogással üdvözőlheti a mellette űlőt, vagy akár válaszolhat valamilyen kérdésre ami ott elhangzik, megoszthat a többiekkel egy véleményt. Ezenfelül, megtudhatja a körűlményeket is ami  miatt egy bizonyos zenemű épp úgy szól, ahogy szól.. Hogy milyen érzések, történések késztettek valakit hogy ilyen hangáradatban fejezze ki az érzéseit, a véleményét.. hogy hogyan változnak ezek az érzések miközben a mű íródik, hogy milyen elvárással, reménnyel  írták meg ezeket a műveket.. De azt is megfigyelhetjük, hogy saját magunkra, saját magunkkal hozott érzéseinkre  milyen hatással van a zene.. vagy csak egyszerűen, engedhetjük hogy a zene odajusson a lelkünk azon rétegeihez amelyekkel leginkább rezonál…

A koncertestek nem városi programok amelyekben elbújhatunk a világtól és magunktól. A koncertesteket találkozásoknak nevezném. Másokkal, saját magunkal, a történelemmel, a sorsokkal, a megoldásokkal, vagy akár egy ihlettel… Lehet hogy ennek a visszhangja már útközben hazafelé kibontakozik, de lehet, hogy majd később hallatszik.. vagy újra feleleveníthetjük… amikor épp szükségünk lesz arra a hangra, arra a zenére, arra az érzésre, arra a megoldási példára.. Vagy csak mert jobban odatudunk majd figyelni.. mint ahogy történt a nem feltétlenűl komolyzenét kedvelő kamasz lányommal akit a Chopin koncertre elvittem… pár nappal utána hallom a laptopján  Chopin zenéjét és szólok neki: ’Ezt hallgatuk a koncerten’. Ő válaszolt: ’tudom, azért hallgatom…

Amit csinálsz Zoli, azt úgy is nevezhetjük hogy preventív receptív zeneterápia. Erre mindenkinek szüksége van. És jó hogy van. Itt Váradon.

Üdvözlettel, Szabó Mónika”

„Szeretem Chopint. Ezért is mentem el Thurzó Zoltán advent idején megtartott temesvári koncertjére. Chopint többször is hallgattam korábban lemezről, de hallottam például Bogányi Gergely előadásában is. Thurzó Zoltán koncertjén viszont többet kaptam az élő zenei élménynél: a gyertyafényes, meghitt környezetet a belvárosi református templomban, és Chopin valamint Liszt muzsikájába valamint a két zeneszerző életművébe való szóbeli bevezetést, ami megkönnyítette a ráhangolódást a muzsikára, a művek befogadását. Emlékezetes élmény marad az a decemberi este.

Az új évben – az új programokhoz is – sok sikert kívánok, és remélem, Temesváron is viszontlátunk.

Üdvözlettel:
Laci”

„Karácsony előtt vettem részt a Thurzó Zoltán  koncertjén Biharkeresztesen. Ő a Gárdonyi Zoltán Református Iskola és AMI művésztanára.

”Az előadása egy turnésorozat befejező állomása volt.

-A meghitt hangulatot már az első percekben megalapozta a mécsesek fényével, amelyből éppen annyi volt a színpadon, ahány éve város lett a település. Megtisztelő a lakosságra nézve, hogy erre külön odafigyelt.

-Mindegyik művének előadása előtt ismertette a zeneszerzők/ Chopin, Liszt/ körülményeit a darabok létrejöttével kapcsolatban,beágyazva azt a mindenkori történelmi háttérbe.

-Magyarázata érthető, közvetlen volt, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a közönséggel. Helyesen választotta meg az arányokat:
rövid, tömör, lényegretörő információk – sok zene. A gyertyafény melletti élő zene varázsa nem hagyta, hogy gondolataink
másfelé csapongjanak , mindannyian azonosultunk az ott hallottakkal. Hiszen “Minden zene célja(……), hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára.”/ johann Sebastian Bach/Megkapva a lelki  feltöltődést így az  adventi időszakban  a közös várakozás élményével gazdagodott a lelkünk.

-A kultúra terjesztése, a művészet ápolása ilyen fórumokon példaértékű. Követendő minta a tanítványok előtt, akik szép számmal megjelentek.

Köszönjük Zoli!!”

Kedves Művész Úr!

Egy nagyváradi születésű zongoraművész fellépése ünnepnapnak számít Budapest életében. Nem véletlenül telt meg a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár  Zenei Gyűjteményének impozáns zeneterme pénteken este. Azt hittem, hogy az utolsó sorban fogok ülni, de még legalább öt sor széket bezsúfoltak mögém, és még sokan álltak is. Nem baj, nagy család lettünk. Jó volt együtt.

Thurzó Zoltán művész úr nemcsak kottákkal a táskájában érkezett az előadásra, de képletesen magával hozta a sok sok könyvet, könyvtári anyagot, melyekből felkészült, hogy megidézze az érdeklődőknek Chopin és Liszt Ferenc szellemét. Az este folyamán beköszönt egy pillanatra Oscar Wilde, a világhíres kortárs  író is. 

A rendhagyó koncert minden darabja előtt megismerkedhettünk a művek keletkezésének történetével, és ebben a hallgatók is szerepet kaptak. Művész úr ugyanolyan szenvedéllyel mesélt Chopin életéről, Chopin és Liszt kapcsolatáról, mint amilyen szenvedéllyel a zongorához ülve műveiket előadta. 

Hallottunk a huncut kiskutyáról, aki a Perc keringőt ihlette, de hallottunk a két zenei óriás barátságáról, szelíd rivalizálásáról, a párizsi művész szalonok életéről, szerelmekről, csalódásokról, elmúlásról, gyászról, halálról. Képzeletben elzarándokoltunk Varsóba, hogy fejet hajtsunk Chopin konyakban konzervált szíve előtt is. 

Megrendítő volt hallgatni Liszt művét, “A sóhajt” mellyel búcsúzott fiatalon, művészi kiteljesedése csúcsán elhunyt barátjától. A gyász megrendítő és megrendítően előadott dallamát mindannyian, a magunk módján megéltük és átéltük. 

Ahhoz, hogy Chopin egyedülálló munkásságát még jobban megismerjük, még jobban megértsük, nagy segítséget nyújtott a nagyon érdekes, és mindenki számára érthető és megérthető nagyon szórakoztató előadás, nem véletlen, hogy nagymamák és unokák, férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, zeneértők és zenét érteni kívánók  hallgatták nagy figyelemmel mindazt, amit Thurzó Zoltán művész úr mind zongoraművészként, mind pedig a témában elmélyült tudósként elénk tárt. 

Bízom abban, hogy az eredeti terveknek megfelelően májusban ismét találkozunk, és barátkozhatunk a Szerelmes zeneszerzőkkel, megtudhatjuk, hogy milyen nagy érzelmek, kapcsolatok inspirálták őket világhíres műveik megalkotásánál.

Mindannyiunknak kívánom, hogy háromszor annyian legyünk, mint ahány hallgató, néző befér a szépséges zeneterembe, és fogyjanak el a pótszékek is, mint az most történt.

Remek volt az előadás….sajnálhatja, aki nem volt jelen Budapesten a VIII. kerületi Szabó Ervin könyvtár gyönyörű, klasszikus termében. Igaz, már csak a csilláron talált volna magának helyet,…mert jöttek, jöttek, hoztak be további székeket, és még mindig jöttek …

A szívem megtelt melegséggel, jóleső érzéssel, hogy olyan sokan érdeklődtek a remek est, Thúrzó Művész úr gyönyörű zongorajátéka, és Chopin, és Liszt élete, munkássága iránt! Örök váradiként büszke vagyok arra, hogy ilyen nagy sikere volt!

Szeretettel gratulálok!

„En ugy erzem egy szoval tudnam ertekelni az estet, amibe minden benne van: VARAZSLATOS ! A koncert hangulata magaval ragado volt, ott ahol eltudod felejteni minden banatod, es csak a zene szarnyan repulsz tovabb. Ha becsukom a szemem teljesen atelem a Chopin muremekei hangulatat, ami hol zavaros , hol szenvedelyes hol romantikus. Felulmulhatlan dallamok amik a te kezeid altal valnak reszesei egy egy zongora estnek! A gyertyafeny az csak fokozta az egesznek az oszhangjat. Csodalatos volt ! Gratulalok ! Remelem meg sokszor reszese lehetek koncertjeidnek, hallgatosaga tehetsegednek ! 🙂  minden szepet es jot kivanva , tovabbi sok szep sikert kivanok, remelve hogy Nagyszalontan is talalkozhatunk , hova szivesen elvarunk !”

„Kedves Zoli!

Nagy várakozással és örömmel érkeztünk meg a „Szeretik Önök Chopint?” koncert-körutad utolsó állomásához, egy csodaszép, meleg, családias hangulatú, teljesen megtelt terembe.

Voltam már koncerten, többfélén, komolyzenein is, nem egyen. De ilyen interaktív, sokszínű esten még sosem. Sikerült minden percben a közönség szemeit megcsillogtatni, mikor az öröm okozta könnyektől, mikor az új információktól, amit nem is gondoltunk volna Chopin és Liszt Ferenc életpályájával kapcsolatban.

Beültél közénk, szinte kezeink alá adtad a hangszered, akárcsak Chopin. A noktürnöket és etűdöket hallgatva nagyon sok szem lecsukódott, eközben az arcokra mosoly ült, a lelkek ujjongtak, képzeletben láttam magam előtt a történeteket, amelyekről előtte meséltél… és a két gyertya – hordozva a számodra fontos két lelket – világosságot adott a szívekbe…

Nagyon tetszett az előadásmód, amely teljesen új volt számomra. Gyermeki vággyal akartam én is a kezemet emelni, amikor kérdeztél és kommunikáltál velünk, a közönséggel, partnerként kezelve bennünket.

A teremben ülő gyermekek (is) úgy figyeltek az előadásodra, mint egy mesefilmre. Tetszett nekik és jó példa voltál/lettél: „Ilyen sok leütést nagyon sok időbe telhetett megtanulni Zoli bácsinak!”, mondta egy kedves kis tanítványod. J

És hogy még inkább együtt dobogjon az a sok szív, így karácsony előtt néhány nappal…”Mennyből az angyal, eljött hozzátok…” Egy közös éneklés, zongora kísérettel. Igen, ez volt az i-re a pont!

Az angyal figyelt onnan mindenkit (a kis csoda-karácsonyfa tetejéről) és biztos vagyok benne, hogy máskor is fog! Fogja kezed és irányítson egész munkásságod alatt, hogy minél több embert megérinthessen az a sok szeretet, amit átadsz ezeken a koncerteken.

Gyarapodtunk tudásban, energiában és inspirációban, érzelmi skáláink kiszélesedtek!

Hallgattam volna még…Tapsoltam voltam még…

Remélem lesz alkalmam rá sok-sok embertársammal együtt!

Szívből gratulálok!”

Most voltam Thurzó Zoltán zongorás estjén.

Megpróbálom valamilyen formába leírni amit megéltem. Első dolog amit megjegyeznék, hogy nem egy szokványos zongoraest volt, ahol leül a zongorista és adatot meg zenét közöl.

Zoltán emberi dolgokat közölt, és talán a mai világban a legnehezebb azt közölni “ami van” és nem sablonokban gondolkodni, Zoltán minden szinten felülemelkedett a sablonokon.

Az est egy személyes találkozó volt a nemes lelkű művész személyén keresztül Chopin, és Liszt valamint körük jellemével, koruk színes arculatával. Aki technikai bravúrt, cirkuszi precizitást keres, az csalódik, aki viszont zenei mélységet, és karaktert az messzemenően elégedetten távozik a koncert után. Ahogy telnek az évek megbocsátom a maszatos vagy hibás hangokat, mint Nyíregyházi Ervinnél, és várom a bölcsességet, mint Witold Malcuzynskinél, Maeste ez ötvöződött. Zoltán hibái mögött nem a hiányosság szólalt meg, hanem a szenvedély ami időnként túlvezérli, na ez az amire vágyik a lélek és nem robotkaros preciziós “zongoraműtétre”.

Technikai bravúrral mégsem fukarkodik, Lisztről írták egyszer, hogy olyan halkan is tudott játszani, hogy a levegő megfagyott a csendben, annyira feszülten figyelték a hallgatòk. Talán ez az első olyan koncert ahol ezt megélhettem.

Számomra nem egy egyszerű zongoraest volt, hanem egy felfedezőút, a jellemek felfedezése. Köszönöm Thurzó Zoltán!

„Nem igazán vagyok a szavak embere, ezért nehéz megfogalmazni azt az érzést amit a zene ad, illetve ez a hangverseny adott számomra.

Egyszerűen nagyszerű ez a hangverseny.

Chopin és Liszt zenéje is csodálatos,

A zene hallgatása sötétben visszaidézi tinédzser koromat, mert akkoriban sokszor hallgattam ilyen módon zenét.

Nagyon szépen köszönöm ezt az élményt!”

„Velemenyek egy koncertrol:

Lemaradtunk a gyertya gyujtasrol es a bevezeto udvozlo szavakrol, mi voltunk a kis csalad ott a zongoraesten egy ovis kisfiuval aki lelkesen vezenyelt Chopint hallgatott jol el is kesett.

A gyertya mindenkepp egy unnepre hangolodast egy masik ido-sikot teremtett. Kizarva a jelent a hangost. a 21 szazadot.

Megemlitenem hogy bennem szinvilagot es erzelmeket hagyott mikor a muvesz elmondta az otthoni a csaladi karacsonyfat hozza at ide. Igy a foldiszitett fa nem csak kellek, nemcsak diszlette valt. hanem a kis csaladi kor szelesiteset jelkpezi .

Mint ahogy a fenyt, a melegseget magabol araszto gyertyak sem csak disz volt. Igazi “unnep”fa.

Es feny olyan kapcsolatokhoz, amihez valamifele rejtett erzekszervek, “csapok “mukodtek a zene szarnyan.

Most itt a Lorantffy Kulturalis kozpontban nem volt tobbszaz gyertya. De mi bevont elvezok es zene ehezok sokkal tobbet voltunk. MERT ITT voltak velunk szeretteink es valami megfoghatatlan szavakkal oly nyersen elmondhato elmeny volt a levegoben.

Mit adott hozza a muvesz aki narrator es ugyanakkor 21 szazadban erthetove atkonvertalta atkozvetitette a zenemuveket es dallamokat?

Emberi volt, lathato, es elo.

Olyan elmenyt emlitenek meg mint amikor eloszor voltunk performanceos moziban Nem tudtuk mire keszuljunk es milyen lesz, majd elfelejtve hogy ki van” téve “es szamunkra kikeszitve a feher ponyva amire vetitenek. A mozi az elmeny erzesek, emlekek es szubjektiv velemeny nelkul csak vetitesi parameterek maradnak.

Meglepo volt es megerinto egyben.

Furcsa volt hogy a kozvetito”elindul” feled.

Nagyra becsulom Zoltan a felkeszulesed; a belevetett munkat mert valami mast szerettel volna.

Hid voltal es egy tolmacs is ,korszakok es zeneiranyzatok kozotT. Ugyerzem ez egy kezdet es meg jobban fogsz-fogunk “alakulni” munkad soran, talan mi szemlelodo zenehallgatok is tudunk segiteni az eggye valas, megismeres folyamataban

Koszonom szepen megegyszer az elmenyt”

„A karácsonyi ünnepkör keretében a várakozás időszakában igen nagy örömünkre szolgált / Biharkeresztes Város Román Nemzetiségi Önkormányzat/  hogy Thurzó Zoltán Magyar Kultúra díjas Zongoraművész Úr elfogadta meghívásunkat, és megtisztelte Biharkeresztes közönségét azzal hogy Chopin és Liszt Ferenc Műveiből zongorajátékával méltóképpen az ünnep közeledtéhez, “megnyitotta szívünket”. A zenei élmény melyhez jutottam a zongoraest során olyan mély érzelmeket,és érzéseket szabadított fel bennem hogy bizonyos daraboknál akár a mosoly vagy a sírás is bátran vállalhatóvá vált számomra! Az előadás módja különleges , interaktív, a nézők bevonásával történik és ez által az idősebb és a  fiatalabb korosztály, a  kevesebb vagy a több zenei műveltséggel rendelkező nézőink figyelmét is sikerült a koncert egész időtartama alatt fenntartania. A zongoraest előadása gyertyafényben valósult meg, ami külön emelte a csodás játék varázsát! Összefoglalva én azt gondolom minden embernek szüksége van zenei élményre, és ha tehetik akkor válasszák Thurzó Zoltán csodálatos, magával ragadó zongora előadásait, hiszen az élmény melyben részesülhetnek nem mindennapi. Mindenkit bíztatok lássa , hallja és higgye a zene hatással van egész lényünkre, és azok a csodás darabok abban a fantasztikus előadásban ahogyan Thurzó Úr “átnyújtja ”  maga a csoda!”

Kedves Zoltán!

Legelső koncertje, amelyről véletlenül szereztem tudomást még a Szent László templomban volt. Régi kedves emlékeket ébresztett bennem, amikor még egyetemista koromban a kolozsvári Farkas utcai református templomba jártunk hétfő esténként orgonamuzsikát hallgatni. A mélységes csend, a templom akusztikája és az ön virtuóz játéka, arra késztetett, hogy figyelemmel kísérjem, következő előadásának időrendjét. Amikor csak tehettem, bementem Nagyváradra, hogy barátnőimmel együtt meghallgassam koncertjeit. Az évek során előadása egyre gazdagabb, többrétű, kellemes kulturális mozzanatokkal füszerezetté vált. Különösen gondolok a többi műveszre, Bozsó Beátára, Tasnádi Ferencre, Székely Istvánra, akiket önnek köszönhetően, hallhattunk. Mondhatom, minden előadása hozzájárult a muzsika széles körű megismertetéséhez, bárki számára elérhetővé tételéhez.

A “Szereti ön Chopin-t?” szerintem, új fejezet kezdete az ön pályafutásában, hatalmas zenetőrténeti tudását is megvillantja, technikai tudása mellett. Bátran kijelenthetem, hogy ön kitűnő zongoraművész! Ön szíből játszik, állandóan fejlődő, élvezetes előadásaival igazi szellemi feltöltődést biztosít hallgatóságának, amint azt ön is láthatja, hisz mindenki tisztelettel köszönti a fellépések végén. Gratulálok önnek és további, jó egészséget kívánok céljai eléréséhez!

Kivételes tisztelettel,

„Chopin mondta: “Jó lenne eldobni azokat a gondolatokat,amik megmérgezik a boldogságomat,mégis valahogy élvezetes játszani velük.”

És szerencsénkre Chopin nem csak a gondolatokkal játszott,hanem a hangjegyekkel is,hiszen Ő a romantika kiemelkedő művésziszemélyisége,akinek műveit a finom hangzások,különleges hangszínek, és véleményem szerint a tökéletesség jellemzik.

Chopin zenéje fülbemászó, könnyen megjegyezhető, törèkeny melódiát és harmóniát alkot, érdekes összhang.

Mint ahogy összhangban volt a zene és a gyertyafény,s mindkettő a romantikáról szólt,s arról is,hogy ha képesek lennénk látni egy-egy fogalmat,jelenséget akkor összeadva megtudhatnánk a világ legmélyebb titkait is.Nem csak a hangot hallottuk és láttuk a Te segítségeddel Thurzó Zoltán,hanem az embert is a zene mögött, s annak a sajátjával rokon problémáját is.
Történeteid,megjegyzéseid természetes módon kapcsolódtak a zenéhez,s utalásaid alkalmával a “legnagyobbakat” Chopint és Lisztet is emberként igyekeztél bemutatni. A más dimenziókba átemelő gondolataid,melyek nemcsak eligazítani igyekeznek a zene világában, hanem jobbítani,a maga minőségéhez emelni is akar.Köszönjūk,köszönöm,hogy részese lehettem ennek a csodálatos,lélekemelő előadásnak.

„Szereti Ön Chopint? kérdezed előzetesben, ismertetőben és nem utolsó sorban élőben is a szerencsére ( de szerintem nem szerencse dolga ) mindig népes hallgatóidtól. Persze, hogy szeretjük, szeretik, bár tudott dolog, hogy elsősorban az előadótól függ. A tudtommal sikeres turné is azt bizonyítja, hogy ezt értékelte a népes hallgatóság akiknek vagy volt már szerencséje, vagy hallomásból előlegezte meg azt, hogy igenis értékes műveket értékes előadásban élvezhet. A váradi közönség nagy előnyben van ezen a téren. A nagy számban megjelent mostani hallgatóság is izgatottan várta az előadást, ami most is maradandó élményekkel gazdagított minket. Az ismertető, a párhuzam Liszt Ferenc és Frédéric Chopin művei közt a megszólaltatás után vált igazán kézenfekvő valósággá még sok igazán zeneértőnél is, hát akkor az amatőr, csak zenét szeretőkben. Az összekötő szöveg, főleg minket vezetett, hisz nem mindenki professzionális zenész, nekünk még sikerélmény, ha beismerjük, ha nem felismerni a felcsendülő művet és ebben segítene, ha előtte, esetleg közvetlen utána a kis összekötőben elhangzana a cím is, aminek hiánya persze egy zenésznek fel sem tűnhet. A szórólap, az ismertető persze segít, de a hallgatóság nagy része már szép korú, így a szemüveg amivel nézünk, azzal olvasni már nem tudunk, nem beszélve az itt az elmélyülést segítő csak gyertya fények adta lehetőségről, melyek igazán élvezhetővé tették a “Nocturne”-ket. A sorrend is sikeres összeállítás volt, ahogy a Liszt Ferenc albumlaprészlete után a két Chopin Nocturne részletei világosítottak a két zeneszerző művész értékére. A ” Valse Brillante” csodás lehetőség volt a zeneszerző és az előadó sokszínűségére. A két újabb “Nocturne” részlet visszahozta a sötét környezet varázsát, hogy aztán a ” Hárfa etűd” ismét kicsi más, kicsit tarka képet hozzon az elmélyülésben. A Liszt Ferenc kicsit keményebb zenéje után már ismét andalító volt az újabb “Nocturne” részlet. Az “Andante” egy kicsit megelőlegezte a változást, hogy amint mondtad és rávezettél minket a Liszt Ferenc sóhaja szárnyalni hagyja a fantáziát. A legalábbis számomra ismertebb “Polonaise” igazán azt jelezte, hogy de kár, hogy már vége, de a kis ráadás csak feloldotta az álmodozást és igazán semmit nem törölt a maradandó élményekből. Köszönöm, köszönjük és lehet, hogy színházi múltam hozta elő bennem azt, hogy a végén füleljek a távozó közönség között és örüljek a dícsérő szavaknak, mintha részem lett volna benne. Remélem elfogatható, ha így is örülök a sikernek. Köszönöm”

„Ez a dec.20-ai nap is ugy indult,mint az ev tobbi vasarnap reggele munkatol megfaradt lelekkel s dupla adag kaveval kezemben vartam a csodat,es este megerkezett,varakozason feluli elmeny volt szamomra ez a zongoraest, koszonom megegyszer kedves Zoltan.A  szepsegipar szorgos, elhivatott  kozmetikusakent nemcsak a kulso szepseg apolasa,hanem  az emberi  lelek gondozasa is fontos szamomra,amit sajnos a mai erteketveszto ,rohano,mar mar eszetlen vilagban nehez egyensulyban tartani. Ritkan talalkozom olyan emeberekkel,akik ugyanezt valljak,vagy akar gondolnak ra,ezert is volt ertekes szamomra ez a zongoraest …igen, lelket melengito kozel masfel orai zenei gyonyorben torteno visszautazas, azokba az idokbe,ahol az ertekrend legfelso fokan a csalad,a szeretet, a figyelem es a lelki nyugalom allt,akar az en csaladom eletemben,orulok,hogy emlekezteted a tobbseget ezekre a dolgokra is.Az uj iranyu,nyitott eloadasmod telitalalat kedves Zoltan ,ami tisztelettudasodat tukrozi a jelenlevok iranyaban…az,hogy beszeltel hozzank az eletedrol,a szemleletedrol,Chopin es Liszt eleterol kerekke tette az estet. Az en eletstilusom is hasonlo megnyillok,de megsem,orok  rejtely ovez,termeszetesen mosolyokat elocsalogato helyzeteket teremtve…hat ezt megkaptuk toled – mosolyogtunk.A gyertyafenytol ragyogo este vegpontja az egyutt enekles volt  ,mint egy nagy bekes csalad,hisz azza valltunk abban a nehany percben,koszonjuk,sok maganyos lelek ult abban a teremben,erkezett szomoru ,meggyotort arccal es tavozott vidam,csillogo szemmel,kell-e ennel nagyobb sikerelmeny !!!.Regen ,gyerekkorunkban a karacsonyi udvozlolapokon egy gyertyalang allt ,ez szimbolizalta a szeretetet,kotodeseket,figyelmesseget,a gyertya  az unnep fontos resze volt,jo volt kicsit ujra atelni .A gyertyafenyben eltoltott zongoraested ragyogo otlet volt,s ahogy kerted az elok soraibol eltavozott csaladtagjainkra is visszaemlekeztunk ,de ugyanakkor megkaptuk a karacsony varazslatos,szepseges,bennunk levo szep emlekek hatalmas csokrat.”

„Bevallom őszintén,amikor olvastam,hogy Thurzó Zoltán zongora koncertet ad Biharkeresztesen Chopin és Liszt műveiből, első gondolatom volt, hogy ott leszek. Valójában fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok, hisz egyetlen zongorán minden zenei kíséret nélkül elképzelni sem tudtam hogyan lehet élvezhető zenét nyújtani a közönségnek. Azon az estén Thurzó Zoltán bebizonyította, hogy igenis lehet. Mindamellett, hogy fantasztikus zongorajátékot hallottunk, megismerhettük a zeneszerzők életét, és egy kicsikét,mintha mi magunk is abban a titokzatos ám csodálatos világban éltünk volna Chopinnal és Liszttel együtt. Számomra felemelő érzést nyújtott az a röpke másfél óra amit ott átélhettem. Ha egy szóval kéne jellemeznem ,talán a fantasztikus szót használnám, de talán még ez is kevés .Egyszerűen tökéletes volt !”