Thurzó Sándor: Nagyváradi éneklőkanonokok (1199 – 1557) (5.)

Cikk nr. 100 / 7: 

Thurzó Sándor: Nagyváradi éneklőkanonokok (1199 – 1557) 

(5. – folyt.köv.)

Folytatom a múlthétről – harmadik részként – nagytatám, Thurzó Sándor tanulmányának ismertetését a Nagyváradi éneklőkanonokokról:

Miklós fia Antal 1428-1433 között volt váradi éneklőkanonok és dé­kán, „1428 tavaszán új püspöke, Jakch Dénes nevében Rómában járt a kereszténység üdvözletére, mely alkalommal püspökké kineveztetéséért a szabott szolgálati díjat, kétezer forintot is lefizette”.

Három éven át (1435-1438) szerepel Pál éneklőkanonok neve a cantorok sorában. Egyéb adatot nem is ismerünk róla.

Gál éneklőkanonok neve is több éven át olvasható a fennmaradt dokumentumokban (1439- 1443), Imre éneklőé pedig csak 1472-ben.

Tizenhat éven keresztül (1443-1459) vezette a váradi káptalani iskola zenei munkáját Gyulay Miklós mester, kanonok. A feltételezések szerint azonos azzal a személlyel, aki 1436-ban a krakkói egyetem anyakönyvében mint Péter fia van bejegyezve.  „Először 1438-ban tűnik fel, midőn Zsákai Bálint deák király emberével a Bihar megyei Félegyháza azon részébe, melyet Zsigmond király Hoszszaszai Bothos Istvánnak és ennek adományozott, ezeket beiktaitá. 1443-ban az elhalt vagy eltávozott Gál éneklőkanonoknak lett utódja s három év múlva […] egyszersmind az erdélyi, püspöknek tasnádi vikáriusa fordul elő. Az éneklőkanonokságot még másfél évtizeden túl, 1459-ben is viselte, de a tasnádi helyettességéttől, melynek birtokosai a püspökök bizalma s hajlandósága szerint gyakran változtak, korán megvált: 1448-1449-ben már Csanádi Péter ózdi főesperes a tasnádi vikárius, de 1454-1457 években ismét Gyulay, s az 1456-1462 évek közt a kolosi főesperességet is vi­selte. 1454-ből ismeretes egy ítéletlevele, mely Tasnádon, december 11-én kelt s mellyel három előkelő s egymással perben álló özvegy nő, úgymint Domahidi Andrásné, továbbá Károlyi Bentalanné és Károlyi Lánczné ügyében e két utóbbi részére esküt ítélt.“

Nagyvárad történetének egyik legmozgalmasabb, legtragikusabb korára, az 1474-i török pusztítás idejére esik Márton énekeskanonok tevékenysége 1472-1476 között.

András énekeskanonok 1478-ban tevékenykedett a váradi káptalani iskolában, Farkas Bálint éneklőkanonok pedig 1481-től 1483-ig. Ez utóbbi pályája is felfelé ívelt: prépost, majd nagyváradi püspök lett. Nehéz megállapítani, hogy Hestgfi Miklós éneklőkanonok neve helyesen került-e be a forrásokba, vagy nem. Egy 1488-i oklevélben mindenesetre így írták, „de tollhiba is lehet benne“. A fontos az, hogy tevékenysége az 1487-1489-es esztendőkben szorosan összefonódott a nádi iskola zenei osztályának teljesítményeivel.

A XVI. század első évtizedében (1503-1510) Mihály éneklőkanonok vezette a váradi iskola zenei életét. Feltételezhető, hogy azonos azzal személlyel, aki „midőn Vay Imre kanonok társától hetvenöt forintot vesz fel kölcsön, elismervényében magát soloniki püspöknek s az éneklőkanonokság commendatorának nevezi. 

Szászvárosi Miklós neve csak az 1522-1524-es években szerepel az eklőkanonokok sorában, elképzelhető azonban, hogy ennél sokkal tö­bb „egy évtizedig is bírhatta e javadalmakat”.

Mátyás egyházi jogtudor 1529-ben teljesített cantori szolgálatot, Zágrábi Mátyás pedig 1531-ben. Bár csak egy oklevél említi ezen a néven, s a jogtudori cím sem áll mellette, tevékenysége alapján arra lehet következtetni, hogy azonos személy a fentebbi Mátyással, sőt Zágrábi Olasz Mátyással is.

Igen hosszú ideig, 1525-től 1549-ig teljesített zenei szolgálatot a vá­radi káptalanban Albertus mester is; sajnos, nevén kívül nem maradt fenn más feljegyzés róla. Hasonló a helyzet Szegedy Bertalan (1553) és Albertus de Válaszuth (1554) váradi éneklő kanonokokkal is.

folyt.köv.

Thurzó Zoltán