Nemzetközi rangra emelni Nagyvárad zenei életét

Az 1692-ben bekövetkezett török uralom alól való felszabadulás után, rendkivül gazdag felvirágzásnak kezdődött, úgy Nagyvárad, mint Szent László által városunkba telepített Püspökség és a székeskáptalan története.

Nem szabad elfeledjük, hogy a 32 év török hódoltság, valamint a vár ostroma, csaknem kiírtotta a magyar lakosságot. Váradon mindössze kéttucatnyi lakóház maradt épen. Százötven év után most jöhetett be az első püspök, székvárosába.

Benkovits Ágoston püspök az első, aki 1692-ben Nagyváradra érkezik. Akkor a török pusztitások miatt, katólikus templom nem volt városunkban. Az alig kétszáz híve számára rendelte el az építését az első katólikus templomnak, rögtön mikor városunkba érkezett. Ez lessz a második székesegyházunk. Ez, ma is megvan, a Körös-parti református templom (Olaszi templom) szomszédságában, tömbházakkal körbevéve – melyet a kommunista-ateista román állami vezetés, 1949-ben elkobzott a római-katólikus püspökségtől, és azt az ortodoxoknak, használatra átadta ( … ) , igy ők beültek oda, és azóta is bitorolják. (az első székesegyházat 1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bontatta le, és ennek köveit a vár falaiba való beépítésre rendelte el. Igy pusztult el az első székesegyház ).

Benkovits püspök, igaz, szegényes körülmények között, de szivből, a jövőbe vetett hit lelkesedésével építette a Székesegyházat, biztos reményében annak, hogy lesz még Nagyváradon fölemelkedés a történtek ellenére is, mindenekelőtt kultúra, valamint  építkezés.

Zenei központ

Csáky Imre biboros rövidesen (1717-1734) új istenhazát emeltet, a mai Szent Lászlóról elnevezett újvárosi plébániatemplomot (ez lett időrendi sorrendben a harmadik székesegyház).

Belegondolva az alig pár évtizeddel, a török elűzése után, majdszinte előzmények nélkül, városunkban olyan gazgad művelődési, elsősorban zenei életnek vetik meg alapjait, a katólikus egyházfők, mely Nagyváradot a legnagyobb európai zenei központok sorába emeli majd. Az itteni római katólikus pöspökök kezében mindig is igen jelentős anyagi források voltak, s élni is tudtak vele: a hivek testi és lelki gondozására, oktatására mindig hatalmas vagyonokat forditottak, de mindig jutott pénz a város művészetének pártolására is.

Báró Patachich Ádám

Báró Patachich Ádám 1715-ben született. Apja katonai pályára szánta, de ő inkább a bölcsészeti és hitttudományt választotta, s mindkettőből tudori oklevelet szerzett Rómában. Rendszeresen írt verseket, ezért a római Arkadok Akadémiája tagjává választja.1739-ben Bécsbe kerül, ahol szorgalmas figyelője lett minden kulturális mozgalomnak. Itt érlődik meg tudatában: ha egyszer püspök lesz, fényes udvart rendez be magának, ahol a legjelesebb személyiségeket gyűjti maga köré.

Patachich Ádám 1759 végén kapta meg a kinevezését, de mire a római bulla Bécsbe a felszentelésre megérkezett, már a naptárak 1760-at jegyeztek. Elődje, gróf  Forgách Pál püspök volt, s mikor a királyi levél, mely Forgáchot Vácra szólította 1759-ben , csak magában jött, és nem volt vele egy másik méltóság, mely Váradnak új főpásztort adott volna. Ilyen esetekben a káptalanok, hogy az egyházmegye ügymenete fenn ne akadjon, saját környezetükből vikáriust szoktak választani. Némi maradványa ez azon ősi joguknak, hogy egykoron saját püspöküket is ők választották. Patachich Ádám püspök 45 éves volt mikor, mint váradi főpásztor bevonul 1760 tavaszán székhelyére. Beiktatása május 25-én, Pünkösd vasárnapján volt.

Művészeti élet

A városból nem sokat láthatott, mert 1660-ban a lakosság a törökök elől, a várba menekült. Mindenki a saját otthonát felgyújtotta, emellett a város még mindig magán viselte a háború okozta pusztítást. Patachich Ádám nevéhez nemcsak az egyedülállóan impozáns, monumentális barokk stilusú rezidencia építése ( Mária Terézia uralkodása alatt Magyarországon, körülbelül 200 kastély és palota épült, ezek legnagyobbika a váradi) és az ugyancsak barokk székesegyház továbbépítése fűződik (melyet gróf  Forgách Pál püspök kezdett el ), hanem az egykori Várad művészeti életének leggyümölcsözőbb korszaka, mely a humanista érdeklődésű püspöknek a városba érkezésével kezdődött.

A pompakedvelő, rendkivül művelt püspök egycsapásra nemzetközi rangra emelte Nagyvárad zenei életét. A diszes hintó, ahogy hozta az új püspököt és kiséretét városunk felé, a kép, mely a főpásztor szeme elé tárult koránt sem volt gyönyörködtető: háborúk és forradalmak nyomai voltak láthatók, valamint a félig kész Székesegyház (mostani Bazilika – negyedik, jelenlegi Székesegyházunk ) vakolatlan  téglafalai, tornyok nélkül, fedél nélkűl állottak.

Patachich, aki önzetlenül évi jövedelmének negyedét fordította zenei és szinházi célokra, valamint nagy könyvtára ( amit idejövetele után rövidesen megnyit a nagyközönség előtt, mint nyilvános könyvtárat ) tudta, hogy ezt a feladatot – Nagyvárad zenei életének felvirágoztatását – csakis egy fiatal, kiemelkedő képességű művész oldhatja meg.

A hátsó kocsik egyikében, mely a püspök kiseretét hozta, egy 23 éves sovány, inkább beteges külsejű, de becsvágytól csillogó szemű fiatalember ült: ez volt Michael Haydn…