Wenzel Pichl zeneszerző nagyváradi tartózkodásáról

1741 szeptember 25-én született Tabor melletti Bechynben. 1753-ban a breznici Jezsuita szemináriumban, mint szólista énekel, mivelhogy akkoriban szinte gyakorlattá vált az a tény, hogy a tehetséges gyermekek valamelyik kórusban énekeljenek. Pokorny János (Jan Pakorny) kántortól kapja meg az első alapokat Pichl. A gimnázium elvégzése után filozófiát, teológiát, valamint jogot tanul a prágai Egyetemen, ugyanakkor a Szent Wencel szemináriumban mint hegedűs tevékenykedik.

1762-ben első hegedűs lesz a Teinkirchen-i zenekarban, emelett az ottani karmestertől,  Josef Seger-től zeneelméletet és zeneszerzést tanul. A prágai olasz opera igazgatójának, Josef Strobach ajánlatára, valamint Patachich Ádám meghívására, Dittersdorf által is felkért, 1764-ben a püspökség koncertmestere és második karmestere lett. Karl Ditters von Dittersdorf barátja. Miután feloszlik a püspöki zenekar (a feljelentés folytán), 1769-ben visszatér Prágába, ahol Ludwig Hartig gróf szolgálatába áll. 1771-ben bécsbe utazik, ahol az Udvari Szinházban tevékenykedik. 1777-ben Mária Terézia javaslatára, a művészeteket kedvelő, az akkor éppen lombardiai kormányzó Ferdinánd főherceg zenekarában lessz hegedűs, és kamarezene szerző. Ott közel 20 évet dolgozott, és itt teljesedett ki zeneszerzői munkássága. Levelező kapcsolatban állt Giovanni B. Martini-vel, akit valósággal csodált. P.Nardini neki ajánlotta a ”Cento variazioni per il violino”  c. művét. 1779-ben a Mantuai-i Accademia Filharmonia, majd 1782-ben a Bologna-i tagjai közzé választotta. Miután Lombardiát a francia csapatok elfoglalták, visszatér Bécsbe 1796-ban. Sajnos, a Milanóból való menekülése közben, több szerzeménye, kottagyüjteménye elveszett. Ekkor semmisül meg az a kéziratos munkája, amely a cseh művészek itáliai munkáságáról szólt.

Templomi zene

Ettől kezdve Bécsben él, az Udvar zenekarában hegedűs, és zeneszerző, majd 1800-ban Ferdinand nagyherceg zenekarának karmestere. Sok templomi zenét szerzett, amelyek nagy tetszést arattak, sikert hoztak számára. Hazájához sem hűtlen, hiszen ő forditotta cseh nyelvre W.A.Mozart Varázsfuvoláját. 1805 január 23-án halt meg vezénylés közben, egy koncert alatt, amelyet éppen Lobkowitz, Raudnitzi Fejedelem kastélyában tartottak.

Váradi tartózkodása alatti érdekesség, hogy egy magyar lányt (akit Somogyinak hivtak) vett feleségűl, és esketésüket maga Patachich Ádám celebrálta. Ezt Patachich annál is szivesebben tette, mert előzőleg még az ő közbenjárására sem sikerült elintézni Dittersdorf és Jurkovics Kató házasságát.

Pichl kitűnő hegedűvirtuóz volt, mint előadó, és mint zeneszerző, Dittersdorfval, és Antonin Vranickyval együtt, vezető egyénisége volt a bécsi hegedűs iskolának. Munkáit kortársai nagyra értékelték. Vojtech Jirovec, akivel még Milánóban találkozott, Pichl-t a legjobb európai zeneszerzők közzé sorolta, de ezen a véleményen volt Dittersdorf is. Pichl sokoldalúan képzett, szokatlanul termékeny zeneszerző volt.

Pichl művei:  mintegy 700 művet hagyott az utókor számára. Ezek között van: Variációk, Capriccók, Fugák, Hegedűszólók, Duettek hegedűkre, Duettek hegedűre és brácsára, sok trió, qvartetteket vonósóknak, illetve fúvósoknak, 148 vonósnégyest. (ezeket a műveket több, mint valószinű, hogy Eszterházi Miklós Nagyhercegnek irta, aki kitünő brácsaművész volt.)

Zenekari művei: 89 szimfónia, egy sor Szerenád, Concertini, 30 hangszeres koncert (Klarinétverenyei közül érdemes megemlíteni az egyetlen két klarinétra írott alkotását, tekintettel arra, hogy nem túl sok hasonló művel dicsekedhet a kor zeneirodalma.), oratóriumok. Nagyon szeretett dalokai is irni. Hét operát irt, olasz, német, francia szövegre.

Népszerűség

Hogy művei mennyire népszerűek voltak bizonyítja az a tény, hogy már életében másolták, sőt még nyomtatásban is terjeszették. Legtöbb művét magas méltóságoknak, uralkodó személyiségeknek ajánlotta. Nagy része műveinek a hegedűre irodott szerzemények, amelyek kiválóan alkalmasak a hegedűjáték technikai fejlesztésére is, valamint a Rode Etüdök, vagy a Bach Szonáták megtanulását illetően, a kezdeti idöszakban a hegedűjáték tanítására is alkalmas szerzeményeket alkotott. Haydn, Mozart klasszicizmusa, a francia zene, a cseh népzene, főleg a szerelmi (pastorale) dalok hatása érződik művein. Szimfóniáiban korszakalkotó újjításokat visz véghez, a Szonátatételek felépítésében. Hangszeres szerzeményeiben is számos egyéni megoldása van, ami a technikai kifejezést illeti.

Zenei fellendülés

Mind a két művész Dittersdorf és Pichl, melyet Patachich püspök Váradra hivott, fiatalon került ide. Nem túlzás azt állítani, hogy az itt eltöltött évek (1764-1769) mindkettőjüknek a szárnypróbálgatás évei lehettek, nagy sikerekkel. Ezekre a gazdag „munkás” évekre alapozva érték el további sikereiket.

Természetesen ezen művészek előtt is (M.Haydn, W. Pichl,  K.D.von Dittersdorf) voltak Nagyváradon zeneművészek a templomi szertartások minőségi emelése végett, mint ahogy ezekben az időkben, minden püspöki székhelyen szokás volt, de a zenének az a fellendülése, ami Haydn-nal kezdődött, és Dittersdorf-nál érte el a csúcspontját, ahhoz akkor egy olyan bőkezű támogatóra volt szükség, mint a humanista Patachich Ádám.