Karl Ditters von Dittersdorf nagyváradi munkásságáról

Patachich Ádám püspöknek annyira megtetszett a fiatal muzsikus hegedűjátéka, hogy azonnal megbizta zenekara vezetésével, valamint azzal is, hogy bécsi illetve prágai muzsikusokkal bővítse együttesét. Dittersdorf kitűnő erőket válogatott össze, sőt ismert művészeket is hozott magával 1764 április 1-én. Pár nappal később a zenekar nagy sikerrel mutatkozik be a közönség előtt a püspöki udvarban, Dittersdorf irányításával. Ettől kezdve minden vasárnap és kedden hangversenyeket rendeznek.

A karmester és zenekara

A bécsi udvari zenekar hegedűseként kezdi pályáját, de érdeklődése korán a zeneszerzés felé fordul. Művészetében a Haydn-i klasszikus stilusirányzat követője. Jól értett a zenekarhoz, muzsikájában vaskos, egészséges humor jelentkezik. Irt oratóriumokat, miséket, kantátákat, szimfóniákat, operákat. Életrajzát – amely az itteni évekről is beszámol – élete alkonyán mondta tollba fiának.

Zenekarát 34 tagúra duzzasztja, s köztük találjuk a cseh származású zeneszerzőt: Wenzel Pichl-t, aki koncertmesterként, valamint Dittersdorf oratóriumainak szövegírójaként jeleskedik. Ez a létszám igen tekintélyesnek tekinthető ebben az időben, hiszen a nagy európai zenekarok is alig-alig bővelkedtek ennyi taggal.

Az együttes összetétele is érdekes. Sokan közülük liberális inasokból, a püspöki udvar személyzetéből kerültek ki, sőt a karmester az egyik olasz eredetű szakács komikus tehetségét felismerve – egyik operája szerepét bizza rá. Dittersdorf különben jól felismerte a népben rejlő tehetséget, muzikalitást is értékelni tudta. Ezt bizonyitja egyik megemlékezése is, melyben egy csehországi  élményéről ir elragadtatással. Ugyanis a szabadtéri előadásra összegyült parasztok együtt énekelték – szinte hibátlan pontossággal – a bemutatott opera egyes részeit.

Oratóriumok

A fiatal karmesternek csakhamar az a gondolata támadt, hogy nemcsak zenekari hangversenyeket ad, hanem oratóriumokat, s operákat is szinre visz. Új gazdája pedig minden segítséget megadott, hogy művészi elképzeléseit valóra válthassa.

Ezeknek a műveknek tárgya természetesen a kor ízlésének megfelelő volt. Nagy sikert aratott Izsák c.oratóriumával, amelyet Metastasio tragédiája nyomán irt.

Hadd idézzük a korabeli beszámolót: „A diszes terem egészen megtelt előkelő vendégekkel, akiket először is azzal lepett meg a házigazda, hogy a zenekar tagjait igen izléses uniformisban ültette a rivalda elé. Újabb meglepetés volt a scenirozott oratórium diszlete: Ábrahám lakóháza a ligetben. Igen izléses, stílusos munka, s a jelmezek is egészen újak, stilusosak voltak. Az értékes muzsika elragadta a hallgatóságot és az előadás után körmöcnyi anyagokkal megtöltött szelencét kapott ajándékba a zeneszerző. A hallgatóság pedig még négy esztendeig mindenáron hallani kivánta a zenésített oratóriumot, amit a püspök böjtkor mindíg színre is hozott.” Az összes előadások között ennek volt a legnagyobb sikere. Ez ösztönzi Dittersdorfot arra, hogy világi tárgyú és vidám darabokat is műsorra tűzzenek. Ilyenek voltak: A halottak birodalma, Sybilla asszony nem iszik bort, stb.

Vígopera

Érdekes története van az Amore in musica c.vigoperának.

A fiatal karmester megismerkedett Jurkovits pénztárnok leányával, és csakhamar megszerette. Ám sem a konzervativ gondolkodásu apa, sem a lánya nem kedvelték a művészeket, igy Dittersdorfot kikosarazták. Az elkedvetlenedett muzsikus Béscbe ment felejteni. Itt ismerkedik meg Metastasio darabjával s operát ír belőle. Ezzel tér vissza Nagyváradra. Az előadás nagyszabású voltáról az is tanűskodik, hogy ebben nemcsak az udvari zenekar tagjai vettek részt, hanem az akkor a városba helyezett Neu-Kleinhold ezred zenészei is, élükön a zenebarát ezredessel, Hohenlohe-Schillingfürst-tel.

Ettől kezdve az egyházi zene mindinkább háttérbe szorult és kezdetüket veszik a véget nem érő mulatságok, zenés játékok, lucculusi lakomák, amelyeket táncal kötöttek egybe.

Feloszlatták a zenekart

A főbb  tisztek egyre több szórakoztató előadást, mulatságot eszeltek ki. Egyszer az ezredes népszínmű előadással lepi meg a püspököt. Dittersdorf megjegyzi, hogy az előadást lakodalmas menet zárta be. Patachich püspök – viszonzásúl – névnapján táncmulatsággal egybekötött álarcos menetet rendezett. Ez volt a felélénkült püspöki palotában az utolsó mulatság.

Patachich ellenségei besúgták a történteket a bécsi udvarnál, Mária Terézia titkára utasitást ad a zenekar feloszlatására.

Dittersdorf 1769-ben visszetér Bécsbe, s ezzel megszünt az eredményekben és sikerekben  gazdag évtized, hogy hosszú időre megrekedjen városunkban a zenei élet, amely majd csak a 19.század első felében kezd újra felvirágzani, főleg az opera területén.”

(Fákyla, 1967. augusztus 11., harmadik oldal – Thurzó Sándor, Tuduka Oszkár írása „Koncertek a XVIII század derekán”)

 Thurzó Sándor   Tuduka Oszkár