Őrizni kell a kulturális szellemi örökséget

“…a nagyváradi zenei élet korabeli felvirágoztatása a műveszetpártolásáról ismert báró Patachich Ádam püspöknek köszönhető, aki a kor legjobb zenészeit foglalkoztatta udvarában. Méltó tehát, hogy évről évre ápoljuk a ránk hagyott kulturális örökséget…” -mondta mindig Thurzó Sándor neves nagyváradi zenei helytörténész, muzikológus.

A fesztivál elinditásának gondolata már azelőtt foglalkoztatta a közismert zenészt, – mint ahogy az ténylegesen 2004-ben megvalósult volna – de mint egy ilyen horderejü tervnél, előkészületei nagyon alapos munkát igényeltek.

A fesztiválra szánt anyagot felgyüjteni több éves munkájába került nagytatámnak, mivelhogy egy olyan sötét történelmi periódusban kezdte el ezt a gyüjtést, mikor még a kommunitsa rezsim fekete leple takart mindent, ami a mákszemnyit kultúrával, a művészetekkel, valamint értelmiségi megmozdulásokkal kapcsolatos dolognak minősült. Akkoriban, sajnos, erre gondolni sem lehetett, rögtön elintézték volna az embert.

Művek gyűjtése

Az 1989-es rendszerváltozással, a gondolatból már a tettek mezejére lehetett lépni, tervezni, megvalósítani, és elkezdődött a további kottavásárlás, művek beszerzése, immár nagyobb mértékkel, intenzitással, mint ahogy előtte. Akkor már el lehetett volna inditani a fesztivált, de viszont ezt hosszú időn keresztül éltetni, változatos műsorokkal ellátni, nem lett volna könnyü feladat, az addigi meglévő anyagból. Ezért, a további művek beszerzése volt a tervben. Jó néhány év alatt, sikerült sok értékes anyaggal gazdagítani a már meglevőt, de ekkor már azért nem indította el Thurzó Sándor, mert szerette volna egy helyi történelmünkkel kapcsolatos fontos dátummal öszekötni az első fesztivált: az emlékezetes 1964-el

A fesztivál végül is 2004 októberében indult el, több szempontot figyelembe véve: egyrészt, mert akkor volt kerek 40 éve, hogy a nagyváradi lakosság nemzeti és felekezeti hovatartozás nélkül, összefogott és megmentette a Szent László templomot a lebontástól, ami mellesleg 1723-tól 1780-ig, mint Székesegyház működött városunkban – másrészt ez a három zeneszerző, 1760-1769 között (igaz 2 év megszakítással) itt alkotott, és a váradi zenekulturánk kiteljesedésének munkáját végezte európai mértékekkel mérve.

Elfoglalja méltó helyét

2009-ben Thurzó Sándor halála után, a fesztivál művészeti irányítását átvéve, legfontosabb célom lett, hogy a már ismertté lett fesztivál mégjobban elfoglalja méltó helyét az európai zenei életben. Büszkék kell legyünk ezekre a zeneszerzőre, akik itt éltek és alkottak szeretett városunkban, éveken keresztül. Őriznünk kell azt a mérhetetlen gazdag szellemi örökséget, amit ez a három zeneszerző számunkra itthagyott.  Mindannyian felelősek vagyunk, hiszem ebből merítve hogy Nagyvárad zenei arculatát pozitívan alakíthatjuk, gazdagíthatjuk.

Úgy érzem fontos, hogy felidézzük ezen zeneszerzők alkotói munkásságát. Mélyebben meg kell ismernünk a váradi zenei múlt ezen figyelemreméltó korszakát, mivel sok olyan érdekességet hordoz melyről úgy érzem nem szabad megfeletkezzünk.

Leghitelesebb forrásanyag:

A mostani cikksorozatot nagytatám hatalmas dokumentum gyüjteményéből állítottam össze, ami számomra a leghitelesebb forrásanyag. Nagytatám konkrét adatközléseinek hitelességét igazolja, hogy számtalan bel- és külföldi szakemberek, tudósok, kutatók jelentős szaklapok, kiadványok, zenetudományi kötetek, mongoráfiák fordultak értékes helytörténészi felfedezéseihez és pontositásához. Óhajom arra irányul, hogy a mostani fesztiválon (az elkövetkező fesztiválokon is) felsorakoztatott neves előadóművészekkel együtt a mai zenekedvelő hallgatósághoz közelebb hozzam e három zeneszerző váradi ittlétének történetét.

Sajnos napjainkban is sok „disszonáns” információ lelhető fel a köztudatban ezzel kapcsolatban.

Fontos ezek szembeállítása a valódi tényfeltáró dokumentációs tényekkel.